Vampire party Albertéknél

Kezdődött az egész egy este 9-kori találkozóval a Ráckevére menő hév végállomásánál. Namost én pontosan érkeztem, mint a sicc, és félúton a villamos és a hév megálló között Lamiára bukkantam. Lecsüccsentem mellé, és megismerkedtem Gládiusszal. Hamarosan csatlakozott hozzánk Ardin is. Albert korábbi elbeszélése alapján a hévünk 9:15-kor indult, és gyanús volt, hogy Albertet még nem láttuk. Gondoltam elmegyek és megnézem, hátha a megállóban van, ahogy azt megbeszéltük. Hát nem ott volt? Gyorsan rohanás, kiegészítőjegy vevés, felszállás az utolsó pillanatok egyikében. Egy és egy negyed órás út állt előttünk...

Gládiusz ki-ki akart bújni remekbe szabott zsákjából. Nos, az utazás felénél kábé, a vezető bemonta, hogy bizony most megállunk, és aki tovább szándékozik menni, annak a megállás utáni baloldali vonatra kell átszállnia. Utána bemondta, hogy ja nem, a jobboldalira.
Az új vonat érdekesen indult, volt némi zakatolás, meg bittyegés. Aztán menet közben megálltunk egyszer két állomás között, és pittyegés, és kattogás hallatszott a bekapcsolva hagyott mikrofon miatt a vezetőfülkéből. Ezt néha derűs fűrészelő vagy éppen reszelő hang tarkította. Ekkor sütöttük el a poént, melyet lelki füleink véltek hallani a hangszóróból: "Jajj, tervezőm! R2, javítsd meg az iráényítópanelt!", ugyanis a pittyegés a Csillagok háborújából ismert R2-esére hasonlítotak. A hangulat egyre oldottab lett, amin segített Albert maffia-homloktörlője is. Volt kedélyes rovarírtás is, szigorúan kézzel.
Az út végefelé a vonat erősen ugrálni kezdett, ami eleinte kisebb, később nagyobb headbangelést váltott ki belőlünk. Sőt egy-két alkalommal oly nagy volt a rázás, hogy fel-fel is ugrottunk ültünkben. Egészen vidám hangulatban szálltunk le a hévről.
Utána egy igazán rövid autóút állt előttünk, és már ott is voltunk Albert apjának fél-háromnegyedkész ráckevei házában.

Tehát megérkeztünk. A szobában, ami a jövőben nappali lesz, találtunk két kanapét meg egy asztalt, megannyi döglött légy társaságában, amik a padlón foglaltak helyet. Vidám söprögetés és némi átrendezés után játékra alkalmassá vált a hely. Egy építőelemből és egy deszkából Albert rögtönzött még egy asztalt, melyre később áthelyeztünk egy légyírtásra kihegyezett port valamiféle tasakban. Ezt menet közben több légy meglátogatta, így nem sokkal utána döglődő legyek voltak láthatók, de inkább hallhatók a környéken. Egy ilyen döglődő légy kapta meg tőlem a kegyelemdöfést egy pajszerral, amit a közelben találtam.
A távolban vihar készülődőtt, mert hatalmasokat villámlott. Pár óra játék után közelebb ért, és újabb pár óra után el is eredt, mely később leírásra kerülő bonyodalmakhoz vezetett... hangulatot mindenesetre adott egy kicsit a sok villám.

Térjünk magára a kalandra!
Albert, utólagos elmondása alapján, ott tolta el a dogot, hogy hagyott minket szabadon karaktert csinálni. Így eshetett meg, hogy én egy képregényrajzolót alakítottam, aki egy-egy csíknyi történetet rajzol a Detroit Journalba naponta, Ardin egy éjjeli őrt játszott, aki egy számítógépboltot őriz, unaloműzés közben pedig amatőr szinten netzsonglőrködik a saját gépén, Lamia pedig egy tizennégy éves, milliomos családból származó, természettfeletti dolgokra vadászó freak-kislányt testesített meg.
Ennek folyománya az lett, hogy találkozni csak én találkoztam Ardinnal, de az sem volt túl élvezetes, mert ájulás lett a vége mindkét oldalról. Lamiához csak NJK-szálak kötöttek minket.

Kicsit részletesebben:
Az én sztorim ott kezdődött, hogy a szomszédom, régi szenvedélyét, a nőket, újra, azaz a TV-zésre cserélte. Ez addig nem is zavart különösebben, amíg kómába nem esett, és a TV egész éjjel a hangyaháború szívmelengető hangját sugározta jó hangosan, hiszen egy bekészített baseballütővel vertem a falat mindkét szenvedély hanghatásainak egyhülését várva ettől. :9
A kómás szomszédot elvitték a mentők, én meg lecsaptam, a házmester felajánlására, annak házimozirendszerére és illegális dekóderére, mellyel bejött sok-sok adó, még oylanok is, amikről nem is tudtam, hogy léteznek...

Ezen az éjszakán Ardin különös üzenetet kapott a számítógépén (amolyan "Kop-kop, Neo" szerűt ), mely "kijutásra" irányuló segítséget kért. Másnap, kisebb nyomozás során, eljutott a kórházba, ahol kómás szomszédom nyugodott, ahhoz a géphez, amiről az üzenet érkezett. De a gépet elvileg nem használta senki éjjel... Több, mint gyanús... Ardin következő útja hozzám vezetett, hátha megtud valamit a szomszédról...

Nálam azonban még ezelőtt elfüstölt a dekóder, csupán a királyi adókat hagyva elérhetővé. Szó szeritn elfüstölt, sőt még akkor is füstölt, amikor elvittem egy elektronikus képzettségekkel bíró ismerőshöz a szerkesztőségbe. Ő megállapította, hogy nem ismer fel egy alkatrészt sem a dobozban, és mint ilyen, valószínűleg illegális, netán katonai cuccról van szó. További érdekesség volt, hogy a szerkezet magja, mely szüntelenül füstölt, egy pohár vízba dobva előbb habot képzett, majd szétrobbantota a poharat...

Lamia története a parkban kezdődött, ahova éjjel kivonult okkult egzotikus, természetfeletti lefényképezésének reményében. Nos, látott egy elfuserált Zuperman (mivel Z volt a mellkasán) ruhába bújt félkegyelműt, aki két fektebőrű suhanc koránt sem szelíd érdeklődését egy olyan kézmozdulattal hárította el, melynek során azok 5-6 métert hátra repültek, s amitől egyikük azonnal meghalt, másikuk pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Lamiánk szorgosan kattogtatott a gépével, ám a kivonuló rendőrség lefoglalta azt, a trükkösen kiszedett filmmel egyetemben. Ezek után Lamia látott még egy nagyobb fajta macskát is (2-3 méterest), mellyel közelebbi kapcsolatba is került. Ezt kereste eddigi életében, de azt hiszem ez így egyszerre kicsit azért sok volt...

Én beszereztem egy új dekódert, pont olyat mint a régi. Ardin megkeresett, és az új dekóder pont akkor kezdte maga körül ionizálni a levegőt. Valamiféle kisülés hatására Ardin kifeküdt, s hamarosan én is, de még előtte láttam egy elfuserált jelmezbe öltözött Zupermant feltűnni...

Lamia nem igazán akart együttműködni a rendőrséggel, inkább a temetőbe ment a barátjaival szeánszozni. Ekkor találkozott egy hölggyel, aki felsőtestén csak piercingeket viselt ruha helyett... abból viszont több százat. Elég komoly verekedésbe fajult a találkozó...Másnap Lamia hazament, de nem talált otthon senkit.
Hogy rövidítsem kicsit, végül újra a temetőben kötött ki, ahova az előbbi hölgy vitte el ikertestvérével együtt. Egy kriptában újabb verést kapott, majd egy gyomorszúrást. Így akarták rávenni a vámpírhölgyek, hogy megigya a vérüket. Persze szadista módon messzire rakták tőle a vért, így mire odakúszott érte, addigra megelégelték és felrúgták a kupát... annyi vérhez jutott csupán, amennyi sebei begyógyulásához kellett... ilyen a ghoul-lét...

Engem az események után megkeresett egy nyomozó, akinek elmondam mindent, amit tudok a dekóderes ügyről. Később egy kommandóscsapat jött értem, és elvittek. Kiderült, hogy Zuperman, aki elismert bolond, átadta a dekódert a hatóságoknak. Mint utóbb kiderült, nem azt, amit tőlem vitt el a fényes jelenés során, hanem valami komolyabbat. Persze bizonygathattam az igazamat. Koholt vádak alapján 30 év börtönre ítéltek...
Ardin egészen jól megúszta. Kiderült róla, hogy fogékony a kísértetek szólítására, képes velük kommunikálni. Ezt a képességét vámpírként kamatoztathatta volna, de nem kért belőle, ezért egy memóriatörléssel elintézte a Giovanni vámpír a dolgot...

Ez lett tehát a vége a dolognak. Jót Vampire-öztünk, anélkül, hogy komolyabban kapcsolatba kerültünk volna vámpírokkal. Nos, kivéve Lamiát.
Az eső nem akart elállni, kérdésessé vált a hazamenetel, mert így nem nagyon akaródzott elindulni. Felfedeztük hát a házat. Volt némi szelíd bunyó Lamia és Albert között, felfedeztük az akkumulátoros fúrógép rejtelmeit és kiértékeltük használhatóságát, megnéztük az emeletet, és találgattunk a falakat borító festék színére.
Aztán jött a felmentősereg Albert apjának személyében, aki Budapetre készült, és felajánlotta, hogy elvisz minket. Ezer köszönet neki ezúton is! Útközben Lamia és Ardin elaludt a hátsó ülésen (Albert még Ráckevén kiszállt), Gládiuszra pedig én vigyáztam.
Közben kitaláltam Ardin humorkás címét. Tehát a javaslatom: Szürke Prófétája a Bölcsességeknek, azaz SZÜPRÓB. Ez a cím utal Ardin nem kis feltűnést keltő köpenyére, és arra, hogy rengeteg egy-egy soros bölcsességet osztott meg velünk. Ha ő elfogadja a címet, akkor már csak az isteneknek kell szentesíteniük!

Strato