ElfLáb - FŐHŐS és Feketeláb Kalandjai - Harmadik rész

Feketeláb kapitány kivágja az ajtót, majd követhetetlen sebességgel a bárpulthoz megy.
"Csukja be valaki!" - szól hátra hányaveti módon, majd kér egy korsóval a legjobb-ból, és - háromszor villámgyorsan megperdülve a tengelye körül - háttal a pultnak dől.
Ekkor tűnik fel a legújabb ruhadarabja: Egy pár kanárisárga csizma. Egészen szorosan tapad mind a valódi, mind pedig a falábára. A legkülönösebbek azok a zöldes szikrák, amik időnként lepattannak róla, majd röhögve a sarokba szaladnak. Ilyenkor a kapitány arcán szenvedő kifejezés suhan át.
"Két hét.." - suttogja elgyötört arccal, és belekortyol a sörébe. Egy szikra ezt a pillanatot választja, hogy különösen gonosz hangon röhögve elrohanjon. Feketeláb félrenyel, majd hatalmasat köhög a sörbe. Habtól őszült bajusszal és szemöldökkel néz fel újra.
"Ugye mekkora szerencse, ha az ember megtalálja egy két évszázaddal korábban elhalálozott varázsló tárgyait? De ki számítana arra, hogy átkozott csizmát hordott az az idióta?!"
Szikra, röhögés, arcrándulás.
"A sebesség csizmái.. olyan gyorsan lehet vele menni, hogy az ember nem tudja követni. De olyan lassan nem lehet, hogy tudja irányítani.."
A korsó koppan a pulton.
"Kimegyek pisIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII.."
Feketeláb az ajtón keresztül kirobban a kocsmából.

Vagabond

Selion a sarokban ülve egy üres söröskorsóval az asztalán bámulja, az előtte heverő, papirost és írószerszámokat. Látszik, hogy valamin nagyon is törheti a fejét, mert a sokadik papírgalacsint dobja egy mordulás után a kandalló békésen ropogó lángjai közé, hihetetlen sebességgel.
Majd, a tőle telhető legnagyobb elővigyázatossággal újra csak elindul keze a lúdtoll felé, amelyett a következő pillanatban már a papír felett láthatunk újra.
FŐHŐSünk homlokán a koncentráció szabdalta árkok egyre mélyülnek, miközben gondolatait a papírra kívánja vetni. Ennek következtében kövér izzadságcseppek potyognak a hóhehér papirosra, összemaszatolva azt, de már ez FŐHŐSünket látszólag egy cseppet sem izgatja...
Kezében a lúdtoll apró rezdülései mutatják csak, hogy az öszpontosítás mekkora erőfeszítésébe is kerül.
Halk motyogás hallatszik az asztala felől:
"Igen, és most, szépen, lassan, óvatosan leírom azt, hogy: Kedves..."
Apró villanás és egy elmosódott mozdulat után felemelkedik a toll a papiros aljáról.
FŐHŐSünk tehetetlen dühében felzokog és arcát az asztalba fúrja hüppögi:
"Hogy lehetek ilyen hülye, hogy valamit is veszek attól a félnótás Fektelábtól! Méghogy a Gyorsaság Karperecei...!!! Talán inkább a Idiotizmus Karperecei!!! :,-("
Asztala felől továbbra is halk koppanások hallatszanak, midőn fejét a kemény tölgyfába veri. A Feketeláb keltette résen át beáramló huzat meglebbenti a papírlapokat és az imént telirótt papíros a pultra repül, melyen a következők állnak:

"Keeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

Hihihihihihihi!!!!
Úgysem fogsz leírni semmit! Mert én vagyok az Átok! Kezzendrix Átka, mely a sírig kisért!
Hahahahahahaha!!!!
Többet Te le nem veszel, Te, Buta FŐHŐS!!!
:P :P :P :P
Hohohohohohoho!!!!
Aláirás:

Kezzendrix Átka, a nagy varázsló csinálmánya!!!"

Selion

FŐHŐS unott arccal bámulja az elsötétülő képernyőt. Hatalmasat ásít, majd lábát az asztalról levéve nyújtókodni kezd. Picit nehezen megy neki, mert már megint elfelejtette, hogy Feketelábnál töltötte az estét -, annak kérésére - és jól beveri a fejét az alacsony mennyezetbe. Baráti szivességet tesz, Feketelábnak, akinek szöcskepárját kell vigyáznia, míg az szerelmes ódákat ment énekelni szive hölgyének ablaka alatt. Az idő lassan múlik, a szöcskék sem akarnak párosodni, pedig FŐHŐS sok szépet mesélt nekik a családos életről...

Selion

Feketeláb különös tartással bebotorkál a kocsmába, majd óvatos mozdulattal leül. Meglehetősen furcsán néz ki, és látva a furcsálló pillantásokat, rövid magyarázkodásba kezd:
"Az úgy volt, hogy tegnap, éne'lés után hazamentem. Nem tudom, mit csinálhatott a FŐHŐS, de a 'urva szöcs'é' nagyon motosz'álta', és nem bírtam aludni. 'imentem az udvarra, hogy pi.. gyönyör'ödje' egy 'icsit a Holdban.. és elbotlottam egy fatön'ben. Olyan szerencsétlenül estem, hogy 'ettéharaptam a nyelvem, és azóta nem tudom 'imondani a ' betűket.."
Sóhaj, apró mozdulatok, fájdalmas fintor..
"Ez még nem is lenne a''ora baj, de pont ma reggel 'ellett mennem az ordenáré gnómo'hoz. Ami'or meg'érdezté', hogy mit a'arok, mondtam, hogy egy cipő'anál 'éne.."

Vagabond

FŐHŐS álmos tekintettel, megdicsőült mosollyal arcán lép be a fogadó ajtaján. Jön a szokásos effekt: selymes hajába tép a szél, stb... Odabandukol Feketeláb asztalához és hátba veregeti, majd a csapos felé fordul és kér egy Krémest és egy Kancsó sört, majd észbe kap és kér Két sört, hogy FeKeteláb is igyon valamit. :D - Na, milyen volt az éjszakád? Hallottam, jól felvágták a nyelvét! ;)

Selion

Feketeláb arcán apró mosoly jelenik meg, kirajzolva kétoldalt az édes kis grüberliket. Szépen telik ki az aranyos kis pofija, majd egy adag vért köp berregve FŐHŐS felé.

Még erősen látszik a meghökkenés arcán a védőpajzsról lecsorgó vöröses massza felé, amikor hirtelen eszébe jut valami. Elsápad, majd reszkető kézzel előhúz a mellényzsebéből egy cetlit:
"Kedves uram! Mivel többszöri felszólításra sem távolította el a zsebóráját a mellényéből, kivettük mi, és eladtuk az ócskásnak. A Mosónők"

"'edves FŐHŐS..megmondanád, 'érle', mennyi az idő? Besötétedett már?"

Majd válaszra sem várva kirohan, valami kivehetetlen motyogva a vámpíro'ról..

Vagabond

Békés, indián-nyári este. A kandallóban halkan ropognak a lángok.
Egy váratlan pillanatban kivágódik a HK ajtaja és FŐHŐS rohan be rajta égő üstökkel. Semmivel sem törődve átvágtat az aszalok között és kirohan a hátsó kijáraton és a dokkokról a mélybe veti magát...

Kintről sápítozás és hangos veszekedés hangja szűrődnek be:
- Méghogy varázsló!
- Mondom! Azt állítja magáról, hogy már négy csillagot szerzett!
- Fenéket... még egy egyszerű kis fény-varázzsal is kigyújtja a haját! Hát kérdem én, varázsló az ilyen? :legyintés:

Miután kiáztatta magát, csurom vizesen, FŐHŐS lép be a hátsó ajtón. Picit elpirul, majd megköszörüli a torkát:
- Ez, ma nem az én napom... :szerencsetlen:
Odamegy Aurához, belövi a sérót, mely csodák-csodája: visszanőtt, és rendel egy hatalmas korsó MSZt és abba folytja bánatát...

Selion

Apró, zöldruhás gnóm érkezik. Okulárét illeszt az orrára, majd elkezdi böngészni egy csomag címkéjét.
"Van itt egy bizony FŐ HŐS, született MELLÉK SZEREPLŐ?"
Amikor a csapos nemet int a fejével, másképp közelíti meg a problémát.
"ÉS SZOKOTT itt lenni?"
A csapos felderülő arca és heves bólogatása láttán elteszi a közben - hogy, hogy nem - kezébe került maroknyi épületpukkantót [KAKGM] és átadja a csomagot neki.
"Ezt adja oda az illetőnek. Mondja meg, hogy a barátja küldi neki, az a Kékhasú, vagy hogy hívják. És nagyon vigyázzon vele, mert kákszalai trüttyen van benne. Ezt NE mondja meg neki." - látva a csapos arcát, folytatja - "Valami hozzáfűznivalója van?"
"Hát..csak annyit akartam mondani, hogy ÉS-sel nem kezdünk mondatot."
"És akkor mi van?"
A zöld ruha egy porfelhő kíséretében kisétál az ajtón. A gnóm lélekszakadva követi.

Vagabond

FŐHŐS (egyszó! :) :D) a fárasztó nap után, a varázsiskolából elszabadulva, beugrik kedvenc helyére, a HKba.
Meglepetéssel veszi észre, hogy kedvenc asztalán, törzshelyén, egy nagy doboz csücsül, széles, piros szalaggal átkötve.

Odamegy hozzá és alaposan szemügyre veszi a különös csomagot, majd kérdő tekintettel a Kocsmáros felé néz, aki, szokásához híven, bambán elvigyorodik és megvonja a válát...

FŐHŐS körbenéz és lassú mozdulatokkal elkezdi kicsomizni a titokzatos dobozt...

Selion

...Édes pici Gombolyagocska pedig eközben szépen elbújik jó messze és lapít. Tudván, ha a FŐHŐS valamihez hozzányúl, abból baj lesz. :Ordog:

Feketegombolyag

Feketeláb egy sötét sarokban állva valamiféle szerkentyűt tart a szeme elé. A sasszeműek sem vehetik észre a kis réztáblát a felirattal: "Perzisztens megfigyelő és rögzítő [KAKGM]" A vége a dobozt bontogató FŐHŐS felé mutat, akinek hirtelen az arcára fagy a mosoly, amikor meghallja a kákszalai trüttyen elégedett morranását. De ekkor már késő.. A trüttyen az első útjába kerülő elfre veti magát, és hosszú, HIDEG nyelvét a fülébe dugja, majd csiklandozni kezdi. Amikor a FŐHŐS a röhögéstől és vonaglástól elveszti az eszméletét, a kákszalai trüttyen keres egy szimpatikus ablakot, és pörögve kiveti magát rajta. "Vetésforgó" - mormolják többen, majd visszatérnek betevő italukhoz.

Vagabond

Madárcsicserrel ékített hajnal volt, a nap ásítozva szórta ellanyhult markából a vértolulásos sugarait, a kakasok pedig igen morcosan vánszorogtak elő, hogy egy rövidre fogott kukuri után fáradtan ledőlhessenek. Feketeláb, ahogy az ablakon becaplató málnaszín fénysugarak a szörös, duzzat pocakjához értek, egyből felpattant. "hogyazaretkeskékszakállúúúúú..debeba..vágtamafejem.." nyögte megtántorodva, majd röpke szédelgés után - ezúttal már görnyedten, hogy elférjen a alacsony plafon alatt - kibotorkált az ajtón. "Ma van a napja!" - mosolyodott el kiérve - "Végre, valahára!" Izgatottan szimatolt bele a levegőbe, hátha megérzi a frissen sült sütemény illatát, ám csalódnia kellett. Mégsem romlott el a kedve. "A szülinap az szülinap. Mivel ajándékozzam meg magam..? A faláb jó ötlet.. nem, mégsem, tavaly is azt kaptam.. Kampókéz? Nem, arra meg nincs szükségem.. Akkor talán egy kínai váza? Hülye vagyok én? Nekem vázát ajándékozni? Mit kezdenék vele? Hmm.. MEGVAN!" Arcán gonosz vigyor derült, kezei rutinosan matattak a hajósládában, amit a lépcső alatt tartott. Végül meg is találta, amit keresett, és diadalmas kifejezéssel húzta elő. Egy ütött, kopott trombita! Ez meg mire jó? Ő szemlátomást tudta, mert egy percig sem habozva kirobogott az ajtón. Kisvártatván harsány, ám annál hamisabb zeneszóra riadtak a varjak egy közeli tisztásnál.. pont ott, ahol a FŐHŐS él.

Vagabond

Madárcsicserrel ékített hajnal volt, a nap ásítozva szórta ellanyhult markából a vértolulásos sugarait, a kakasok pedig igen morcosan vánszorogtak elő, hogy egy rövidre fogott kukuri után fáradtan ledőlhessenek. FŐHŐS szokásához híven, megint a hajnal hasadtával ébredt, lekászálódott kedvenc uscayája lombjáról és miután kitörölte az álmot a szeméből, kissé még álmosan megnézte a határidőnaplóját, melybe hatalmas piros betűkkel ez volt írva: LÁBNAPJA (érsd.: Feketeláb szülinapja) Ajkán boldog mosollyal, összeszedte szülinapi meglepetésének elengedhetetlen kellékeit és pár pillanat múlva már a HK mellett cukrászda tulajdonosával, Bögyös Macával beszélt. Miután szekérre rakta, az egyébként malomkő-méretű, habostortát, mellyet már napokkal előtte megrendelt, hogy méltó módon megünnepelje kedvenc rossztevője szülinapját. Nagy örömmel tolta haza, hisz csak este akarta átadni ajándékát, hogy minnél nagyobb meglepetésben legyen része a Feketének.
Ekkor látta a méteres Feketelábat, amint óvatosan sunnyogva közelíti meg lakhelyét, kezében valami furcsán csillogó izével, melyről már messze látszott, hogy nem a KG tervezte. Ahogyan közelebb sompolygott szekerével a gonoszul vigyorgó kalózt háta mögött, furcsa érzés kerítette hatalmába: Valami éktelenül elkezdte csavarni az orrát... "Csak nem megint megborotválkozott? Uram, add, hogy ne borz-eszenciával pacsulizta be magát!" Miután közelebb ért, a szag csak egyre erősödött és olyan ellenálhatatlanul tüsszentésre kényszerítette FŐHŐSünket, hogy mikor Feketeláb beszívta a levegőt, és egy retteneteset fújjt a trombitába, tüsszentett egy hatalmasat. A hang félelmetes, a torta az aeronitikai-szabályokat meghazudtolva repült Feketeláb felé, akit a hatalmas habostorta tetőtöl talpig beterített. FŐHŐS, arcán félszeg mosollyal csak ennyit tudott mondani: "Doldog, Dületésdapod, Barádom!"

Selion

Fekete(illetve most inkább tejszínfehér)láb MEGLEHETŐSEN morcosan fordult meg. A torta teljesen beterítette, még a trombita csövébe is jutott egy kicsi. Ahogy meglátta a FŐHŐSt, arcán különös kifejezés hullámai szaladtak szét, féligmeddig a hab takarásában. - Barátom - mondta kedvesen, noha némiképp fenyegetően hangzott - Ezt nekem hoztad? Két lépéssel közelebb óvakodott, kerülve a csúszós habfoltokat. - Hadd öleljelek meg! - ezzel medvéhez hasonlóan szorította keblére az (addig tiszta) elfet. Rövid keneg..ölelkezés után gyanakodva lépett hátrébb. - Mi a fenével kented be magad? Szörnyen büdös vagy! Még egy lépés..ezt nem kellett volna. Akrobatához méltó kecsességgel huppant fenékre egy folt jóvoltából.

Vagabond