ElfLáb - FŐHŐS és Feketeláb Kalandjai - negyedik rész

Feketeláb egy sarokasztalnál üldögél, és egy vaskos, bőrkötésű könyvet lapozgat. A bőr nagyon furcsa, részben meglehetősen vékony, világos színű, másrészt egy tetoválás van rajta: Láv jú Timi. Az emberbőrbe csomagolt iromány terjedelméből ítélve varázskönyv lehet, ezt csak megerősítik azok a furcsa hangzású mondatok, amit a kapitány - koncentrálástól kidugott nyelve miatt kissé érthetetlenül - időnként halkan mormol: "A percepciót mint információ-feldolgozási folyamatot értelmezték újra, ezzel a tudatos folyamatok létjogosultságát is elismerték. " Egy idő után Feketeláb nem bírja tovább, és nyersen kifakad: "Szakadjak meg, ha értem. Már órák óta tanulmányozom ezt a hülye varázskönyvet, de még a legegyszerűbb varázslatot sem sikerült megtanulnom. Ráadásul állandóan arról beszélnek, hogy a Tudatalatti így meg úgy. De sehol egy rohadt térkép, amin megjelölnék, tulajdonképpen hol is ez a Tudatia.." Mérgesen dünnyög tovább, immáron érthetetlenül halkan.
Hirtelen felderül az arca, ahogy megpillantja a FŐHŐS félig elnyílt hátizsákját az egyik asztal lábához támasztva. Odasétál a FŐHŐS széke mögé, és vállon veregeti: "Hé, Tünde! Elég sokat ittál, nem kell még pisilned? Addig vigyázok a cuccodra."

Vagabond

FŐHŐS lassan kortyolgatja esti MSZét, és ábrákat rajzol egy papírosra, mikor egyszercsak egy ismerős zsémbes hang serény válveregetések közepette megszólítja: "Hé, Tünde! Elég sokat ittál, nem kell még pisilned? Addig vigyázok a cuccodra." FŐHŐSünk tekintetén átvillan pár 1000 érzelem, homloka mögött cikáznak a gondolatok. E mögött valami sunyiság van, de mivel valóban nem válaszolt egy ideje a természet fent említett hívásának, bólintott és azt mondta: "De." És kiment, hogy könnyítsen magán.

Selion

Feketeláb döbbenten bámul a tünde után, majd meglepetésében elfelejti, mit is akart, és a zsák helyett a papírost kezdi el böngészni.
"miafrancérnemtanultammegazótasetündéül?".. .. "Na jó, ez itt a kék tenger, de mi lehet ez itt?.. Nézzük csak.. ez egy Tulitus rúna, ez pedig egy Danitamus..Timis..Aremar.. TUDATIA? Honnan tudja ez a mocsok, hol van?" Gyorsan zsebregyűri a papírt, majd kiszalad az ajtón. Rögtön vissza is jön, odavakkant a csaposnak: "Egy grogot a barátomnak" A csapos hülyén néz. "A FŐHŐSnek, na!" Aztán rohan a beépített kikötőbe (vagy kiépített bekötőbe?) és elhajózik.

Vagabond

SFŐHŐS arcán a megdicsőültek vigyorával... pontosabban a megkönnyebbültek vigyorával lassan visszasétál az asztalához, de előbb odamegy a cica-kosárhoz és megsimogatja Feketegombolyag buksiát és fülébe súgja: "Odakint hemzseg a sok kövér egér. Ráadásul úgy halottam, hogy Bögyös Margó is nagyon bosszús, mert túl sok magömlést okoztak a búzás zsákoknál..." Majd asztalához lép és meglepve konstatálja, hogy se papír, se Feketeláb. "Hová lett ez a lüke? Csak nem elcsente a térképet, ami a TUDATIAhoz vezet???" Gyorsan körbenéz és felhajtja a grogot, ami ott gőzölög az asztalán. Nagyot prüszköl tőle! "Ezt meg ki tette ide?" - Néz kérdőn a csaposra, aki válát vonogatva az orra alól Feketeláb nevét dünnyögi. Ekkor FŐHŐSünk kutató szemeit magához veszi a még mindíg nyitott batyujából és behelyezi, amolyan terminátoros mozdulattal és körbenéz a bekötőben horgonyzó hajókon. "Tudtam, ez a lüke elindult! Ha tudná a szerencsétlen, mi felé tart!" - hatalmasat sóhajt majd gyors mozdulatokkal szemeit visszrakja zsákjába és felmálházza kedvenc hajóját, amit ünnepélyesen átkeresztel IRÁNY FEKETELÁB UTÁNra. A fedélzetre pattan és követi kedvenc rossztevőjét.

Selion

Postasültgalamb érkezik, lepottyantja a levelet, majd egy bámuló néző szájában landol. A csapos gyorsan átfutja, majd - ahogy ez már szokássá vált - az egyik asztalra dobja.

"Lehet, hogy bolond vagyok, de útra keltem végre. Csak tudnám, mi felé tartok.. Mellesleg, Margót nem Macának hívták legutóbb..? FeL"

Ha jól sejtem, mindjárt jön egy másik galamb is a FŐHŐStől - szólal meg a narrátor, de lehurrogják.

Vagabond

Tollafosztott és ropogósra sült töltött galamb érkezik, szájában olajággal (honnan is ismerős? :D ).
A formás - és meglehetősen pőre - galamb lábára apró papíros van rögzítve, melyet egy jól irányzott mozdulattal a narrátor elé ejt.
Az, arcán a megdicsőültek vigyoráva és a többiek hangos fújolása ellenére kibontja a levelet és hangját megköszörülve, elkezdi felolvasni azt:

"Barátaim,

Kérlek küldjetek utánnunk pár galambot, mert a nagy rohanásban elfelejtettem pár dolgot becsomagalni. A következő dolgokra lesz szükségem:
- két BIGYÓ (BIfunkciós GYál-elvtávolítÓ)
- fél tucat MIZU (Magnetikus Izomnövelő sZelető Uccsi)
- és amit még gondoltok

Ez a buta Feketeláb teljesen meggondoltatlanul belevetette magát a nagy ismeretlen TUDATIA rengetegbe. Holott, minden magusnövendék tudja, hogy amíg be nem avatják, nem veheti fel a versenyt az ott élő különleges és félelmetes lényekkel.
Ezért is kérlek benneteket, hogy mielőbb küldjétek utánnunk a fent említett kellékeket, mert ezek nélkül igencsak bajos lenne átverekednünk a ránk leselkedő veszélyeken

Előre is köszönöm,

SZÉPLÉLEK"

Narrátor meghajol, majd lelép a színről.

Selion

Zöldruhás emberke érkezik. Szokásos postásgnóm, szokásos tevékenység. (szemüveg, böngészés)
- Egy bizonyos Narrá Thor úrnak érkezett küldeménye.
Egy szőrös, kalapácsos, alacsony pacák lép oda.
- Maga Thor? - kérdezi a postás
- Ja!
- Narrá Thor?
- Nem, csak simán Thor.
- Akkor sajnálom, az ön számára nincs itt semmi.
A furcsa, szarvas sisakot viselő csóka jól viseli a hírt, mindössze a kalapácsát vágja dühösen a padlóhoz.
- Nono! - mondja AURA, mire a viking ijedten letérdel, és nekiáll megjavítani az összetört deszkákat.

Az igazi narrátor is érkezik, átveszi a küldeményt, majd zengő hangon felolvassa a Feketelábtól érkezett levelet (időnként, a hatás kedvéért egy orrfújással vagy krákogással megszakítva)

Kedves barátaim. Mármint kedves HKsok.

Megérkeztem TUDATIA kies szigetére. Az állapotok paradicsomiak, sehol egy rohadt ösvény..
Partraszálás után elővettem az KIMÉLET-em (Körbe Irányokat Mutató És Ladikot Előteremtő Tárgy) [KAKGM] hogy ne tévedjünk el, de sajnos nem működött, így kénytelenek voltunk KIMÉLETlenül átvágni magunkat a part menti sűrűn. Épp csak, hogy behatoltunk a fák közé, amikor egy csontvázat találtunk. Békésen heverészett, és napozott az árnyékban.
CSONTI! - ismertem fel a hegyesfülű elbeszéléséből.
"A patesz merre van?" - kérdeztem
"Olvasnivalóért ment, mert ezt már kiolvastam" - mutatott felém egy csatos könyvecskét.
"Mi ez?"
"Neked adom" - mondta - "A gnómok írták. Rövid Összefoglaló Tudatia Állat És Növényvilágáról, Úgymint Rétfaló Félakó, Pánai Szül.."
"Köszönöm" - szakítottam félbe, és elvettem kézcsontjaiból a kötetet.
Otthagytuk, és kerestünk egy tisztást, ahol gyorsan átfutottam a kötet tartalmát. Legjobban az Igen Gyanús ÁlLábú (IGYÁL) ragadta meg a figyelmem, amely, mint írták, rendkívül veszélyes. Mint később kiderült, ez a tudás igen hasznos volt számomra.
Ugyanis, mint már sejthetitek, hamarosan össze is találkoztunk eggyel.
"Meneküljünk!" - kiáltották az embereim, így hamarosan szálegyedül álltam szemben az igen veszélyes fenevaddal.
Hatalmas csata kerekedett, ezt a gyengébb idegzetűek miatt nem is merem leírni. Végül győztesen, ám igen fáradtan álltam ott, lábaimnál az IGYÁL lassan melegedő tetemével, ruhámon számtalan szakadással, és szörnyűséges gyálfoltokkal.
Ebben a pillanatban...nem történt semmi. Álltam hát tovább még egy darabig, majd elsétáltam. Mivel a csata igen hosszan elnyúlt, a nap pedig lassan lemenőben volt, nekiálltam keresni egy Éjszakai Pihenő Helyet. Bosszúsan felráztam, nekem ne pihenjen, inkább őrködjön, majd megírtam ezt a levelet. Távolból farkasok üvöltését nem hallom, viszont valami nagytestű dolog motoszkál az egyik közeli bokorban. Előbb már megdobtam egy kővel, különös, elf hangzású nyelven káromkodott.
Most pedig keresek egy fél nyúzott lovat, és elteszem magam holnapra.

FeL

Milyen megható történet - zokogja a narrátor, ám kifütyülik.

Vagabond

A HK éli a jól megszokott, nem hétköznapi életét, mikor újabb zöldruhás kis rémség száguld be a félig nyitott ajtón, hangos "Beee-be-beep" hangokat halltva magából, majd a Kocsmáros legnagyobb bosszúságára sáros nyomokat hagyva maga után, egy levelet is ott felejt az imént fényesre sikált pulton.
Kocsmáros álmosan rátekint, majd az Aura segítségét kéri, hogy kihirdesse, kinek is szól:
Aura mélyen meghajol, megköszörüli a Kocsmáros torkát és egy furcsa, idegen hangzású nyelven ennyit mond:
"Nah'Ra Thowr"
Ezek után elfoglalja a helyét és csendben pislog tovább.

Kedvenc Nah'Ra Thowrunk miután állát visszailleszti a megfelelő készségek [KAKGM] segítségével, megköszörüli a Kocsmáros torkát és hangosan olvasni kezdi a levelet. (Kocsmáros csendben felhördül és az orra alatt motyog érthetetlen szitokszavakat.)

"Kedves Barátaim, a HKban

A TUDATIAhoz vezető út elég eseménytelen volt, attól az egyetlen momentumtól eltekintve, mikor egymagam legyőztem a tengerek ős-úrát, a Leviatánt, ki veszélyezteti minden békés hajós életét. De én, mint vén tengeri medve, feladatomként tűztem ki, hogy megszabadítom a Nagy Víz minden hajósát az őket fenyegető veszélyektől. (A további részletekkel nem untatnálak benneteket, a lényeg az, hogy a leviatánnal való találkozásom után, az út többi részét úszva tettem meg.)

Fáradtan és csurom vizesen érkeztem meg a partra, ahol már ott malmozott Feketeláb teljes legénysége és épp arról vitáztak, hogy mikor is hagyhatják el a szigetet, arra hivatkozva, hogy főnökük eltávozott az örök vadászmezőkre.
Mondanom sem kell, nagyon megörültek, hogy láthattak és rögtön biztosítottak, hogy így, hogy én megjöttem, már látják a kiutat a fenyegettetések közepette is és nem is mennek sehová. Bár ehhez kellett az is, hogy magamhoz vegyem a slussz-dugót, amit Feketeláb kegyesen a part mentén parkoló hajójában hagyjon...

Rövid idővel később már a KIMÉLET által hagyott kb. 10 elefánt széles ösvényen haladtam.
Ekkor nagy lett az én örömöm, mert összetalálkoztam két volt cellatásammal, Csontival és Patkánnyal. Alig 2-3 órája beszélgettünk még csak, amikor a távolból óriási üvöltés és hatalmas csata zajaira lettem figyelmes, mire barátaim rögtön felvilágosítottak, hogy egy alacsony, kis, köpcös figura nem is olyan rég az emeberi élén épp egy IGYÁL-fészek felé tartott. Az emberei azóta, még érkezésem előtt, egy furcsa, menekülési módott mutattak be: mindenki fejét a hóna alatt vitte. (A leírásból rögtön ráismertem Feketelábra és az Ő dicső ármádiájára.)
Barátaimnak rögtön javasoltam, hogy lépjünk a Tettek Mezejére, akik kézséggel el is vittek az említett helyre, ahol mindenfelé különböző Tettek voltak szétszórva. Miután ráléptünk, el is indultunk, hogy megkeressük Feketelábat.

Ekkor már nagyon aggódtam hogy valami gond történt, mert a csatazaj elhallgatott és egy óriási tülkölést hallottam csak, ami köztudottan az IGYÁLok győzelmi éneke. Lépteinket megszaporáztuk és közelebb óvakodtunk az IGYÁL-fészekhez, ahol valami kis testű IGYÁL motoszkált és furcsa, ziháló hangokat adott ki magából. Barátaimat óva intettem, hogy közelebb óvakodjanak a félelmetes fenevadhoz, ezért egyedül vágtam neki, hogy megtudjam mi történt kedvenc Feketémmel.

Ekkor repült felém az első kő, ami jól el is találta a tőlem jó 100 lábnyira rejtőző Patkányt, aki a tőlem tanult elf mondókát használta fel védekezésre és bosszúságának kifejezésére.
Ám, ahogyan egyre közelebb értem, észrevettem, hogy az IGYÁL, bár meglehetősen ronda egy jószág, közel sem olyan ocsmány, mint, akit én megközelítek és a felkelő hold málnaszín sugarai előtt vettem csak észre, hogy az nem más, mint az én Feketelábam. Igencsak rá szorult volna már a mosdásra, de a víztől most nekem is elment egy kicsit a kedvem, nagy úszásom óta.

Gyorsan üdvözöltük egymást, majd bemutattam neki barátaimat, akit csak leveleimből ismerhetett még. Miután összemelegedtünk, megkerestük annak a lónak a másik felét és közös erővel húztuk, hogy egy új napra virradva együtt folytathassuk majd a veszélyekkel teli utazásunkat.

FŐHŐS

Nah'Ra Thowr :szipog: egy sort, majd csendben, körmeit ujcsonkig rágva várja, hogy mikor érkezik a következő levél, mely beszámol hőseink kalandos kirándulásáról.

Selion

Párbeszéd, ami soha nem kerül be a történetbe..

Ezt felejtsd el, FŐHŐS. Igen, én is fázom, de akkor sem fogunk összebújva aludni. Igen, igen, elhiszem, hogy sokkal melegebb. Tudom, hogy utána nem fázna a lábam. DE ÉN INKÁBB MEGFÁZOM.. Jóéjt..

Vagabond

Hirtelen kivágódik az ajtó, majd egy ismerős figura siklik be.
Különös fiatalember, varázslóköpenyben, simára borotvált arccal.
- FIZZ! - tör belőle elő halkan, majd a fogai között fényes szikrák pattognak.
Arcán félénk mosollyal térdre borul, mélyen meghajol, majd feláll, és továbbra is tiszteletteljesen meghajolva a csaposhoz siet. Lépései furcsák, mintha minden mozdulatát pontosan kiszámítaná.
- Port lélegzem és sarat szólok, jó uram, de azért mennyszülte bölcsességedben adj nekem egy korsó málnaszörpöt, légy olyan kedves, uram.
- Mindenki megdermed - konstatálja a narrátor - midőn meghallja FeketeLáb hangját.
Rövid szünet.
- De már elmúlt - folytatja, mire mocorgás zaja és halk suttogás tölti be a termet.
A különös fiatalember egy gyors pillantással felméri a helyiséget, majd a fentiekben leírt módon a narrátorhoz siet, és leül mellé.
Bár suttog, szavai jól hallatszanak:
- Elmesélem, mi történt velem Tudatia különös hegyei között.
A narrátor felpillant, majd egy kérdő mozdulatot tesz. FeL fel sem pillant, csak egy különös szót suttog, és csendpajzs veszi körül asztalukat.
A hosszú történet alatt a narrátor néha nevetni látszik, máskor elszörnyedt arccal figyel. Amikor a csendpajzs elmúlik, már csak ennyi hallatszik szájából:
- Valóban nagyon különleges ez a történet. Igazad van, tényleg jobb lesz, ha a többiek soha nem tudják meg, mi mindent történt kettőtökkel.

Vagabond

Feldúlt tünde hölgy siet oda FeketeLábhoz, és egy kérdést szegez neki. Feketeláb röviden válaszol, arcán együttérző kifejezés.
A lány elsápad, majd elkeseredetten felkiált:
- Örökre? Már soha többé nem lesz képes? De hiszen annyi ifjú hölgyet tett vele boldoggá!
- Sajnálom - Feketeláb arca, ha lehet, még szomorúbb lesz - de így van, hölgyem. A FŐHŐS többé nem tud énekelni.

Vagabond

A nagy nyüzsgésben szinte fel sem tűnik, hogy egy kócos, szőke fej kukucskál be az ajtón. Tekintete űzött vadhoz hasonlít, miközben szemeivel felméri az ismerős-ismeretlen helyiséget.
Óvatos léptekkel, gyakran háta mögé tekintgetve, odaoson a pulthoz, majd halk szóval MSZt rendel a kocsmárostól, aki szeméből örömkönnyeket morzsol el, látva az ismerős arcot.
Nyakán vékony selyemsál, arcán meggyötört mosollyal tekint körbe, majd felismerve Nah'Ratort és a hanyatt-homlok FeLt, asztalukhoz telepedik.
- Légy üdvöz, Nah'Rator! Engedd meg, hogy én is elmeséljem történetünk, az én szemszögömből.
Eközben zsebéből elővesz egy kis szerkentyűt, mely egy piros gomb megnyomása után, halk zümmögéssel elnyom minden zajt, ami hármújuk asztalától szűrődne ki.

Selion

FŐHŐS kissé megkönnyebülve tekint körbe az ivóban, ismerős arcok után kutatva. Látván, hogy e késői órán alig térnek be a kocsmába leveszi nyakáról a selyemsálat, mely alól kibukkan egy csúnya heg.
- Eh, pacsirtákhoz énekéhez hasonlító szép hangom, hová lettél? :-/ :,-(

Selion

Alacsony, fürge mozgású, sárga köntösben öltözött alak lép be az ajtón. Kecses léptekkel egy asztalhoz sétál, közben int a csaposnak (aki ezt úgy értelmezi, hogy a furcsa kinézetű fickó egy málnás ízű alkoholmentes sört rendelt)
Amikor a csapos kihozza a rendelt finomságot, a szépen borotvált arcú fiatalember nagyot belehúz, majd elvörösödött fejjel leteszi.
- Hogy ez milyen sz..zamatos! - mondja jól hallhatóan.
Naw'ra Thowre együttérző arccal telepedik le a szomszéd székre. Kicsit még ugyan liheg, mert nagyon gyorsan kellett szaladni, hogy mostanra visszaérjen a Kies Keleti Végekről, de végül sikerült.
- ..mertugye! - folytatja az ismerős hangú fiatalember - amíg fiatal vagy, és bohó, addig nem nézed, hogy kinek mentül, ugyebár!
NT értetlen arcát látva elmosolyodik:
- Ezt egy par..kedves földműves bácsitól hallottam ma délután, és magam sem értettem többet belőle. Mindenesetre, kezd hiányozni a régi életem. Ugyan értéktelen volt, meg unalmas is, néha egy kis fosztogatás, erőszak, rablás, szóval semmi különös, de mégiscsak úgy éreztem, teszek valami a köz érdekében. Most meg.. hihetetlen tapasztalatra tettem szert a kolostorlépcsőfelmosásban és a konyhai kondér pucolásában. Valamint ököllel bontom a falat, fejjel töröm a deszkát, esetleg fordítva. Vagy ököllel töröm a fejet és falom a deszkát. Meg más ilyenek.
Az a buta FŐHŐS is eltűnt valahova.. Unatkozom! - csap a fiatalember az asztalra, mire néhány szundikáló alak - köztük NT is - felmorran, és a másik oldalára fordul.

Vagabond

A fényes, napsütéses délután kellemes emlékként él a HK törzsközönségében. A Kocsmáros, arcán elégedett mosollyal, törölgeti a már régóta csillogóan tiszta pultot. Csak a konyha felől hallani némi csörömpölést, de most ezeket sem követi hangos kárálás és szitokszó. A betérő vendégek a vidáman pattogó kandalló előtt ülve kortyolják a finom, meleg MSZeiket.
Nahwra Tor'e feje le-le biccen, a kellemes, fűthető medence szélén, ahol jól megérdemelt pihenő óráit tölti. Kezén-lábán már órákkal ezelőtt megjelentek a ráncok, mert igencsak kiáztak már. :D

A hold magasan jár, mikor egyre hangosabb csengőszóra lesznek figyelmesebbek a vendégek.
Valamilyen szánszerű szerkezet érkezett meg csikorgó fékekkel, miközben hangos kurjantással ("Hőőőőő, Villám!") egy apró alak ugrik le a bakról. A kocsi oldalához siet, elővesz egy apró csomagot és már a bejáratból a Csapost kérdezi:
- 'stét. Van itt egy bizonyos Nahwra Tor'e, bizonyos Bemondó, más nevén, Mesélő? - s kutató tekintettel méri fel a döbbent társaságot.

NTt nem láthatja, mert az a nagy alvásban lecsúszott a medence oldalán kialakított pihenőről és most próbálja meg elsajátítani a vízlégzést, elég kevés sikerrel.
Hangosakat prüszkölve, ázott üstökkel emelkedik ki a vízből, mint Aphrodité, a tengerből. :D Köhint párat, majd ázott loboncát megigazítva, köntösét magára terítve odamegy a pultnál várakozó döbbent parányhoz.

- Khm... Én lennék az a bizonyos Mesélő - és kíváncsi tekintettel nézi, hogy miért is zavarták meg a különleges diszciplina gyakorlása közben.
- Csomagja érkezett! Itt tessék aláírni! Ha gyors és pontos eredményre vágyik, válassza a VillámPostát és pillanatokon belül eljutattjuk csomagját/levelét a címzetthez! - és egy mozdulattal egy kis dobozt és egy papírost nyom NT orra alá, aki nemtörődöm mozdulattal aláírja azt és máris a csomagot bontogatja.
- De hisz ezt két hete adták fel! Ez Neked a VillámPosta? - kérdi felháborodva NT.
- Bocsika, de időközben megellett Villám neje és papás szülést akartak, muszáj volt egy kis kitérőt tennünk... - de ekkor már alig hallatszik a távoldó, bakon ülő tündér hangja.

Mesélőnk nagy igyekezettel forgatja szeme előtt az apró dobozt, majd miután megtalálta a kioldó gombot egy még furcsább dobozkát és egy papíros vesz ki belőle.
Arca felderül, ahogy az ismerős írás szavai kibontakoznak kíváncsi tekintet előtt, majd nagyokat hümmentve elteszi, és az abból szerzett információkat megosztja az egyre kíváncsibb tömeggel.

- FŐHŐS végre hírt adott magáról. Azt írja, hogy annyi minden történt vele, hogy leírni már nem volt kedve, ezért elküldte ezen a dobozkán a legfontosabb eseményekről készült auizális(?) anyagot, amit a KGtől, általa megrendelt játszón(?) fogunk tudni megtekinteni..

Ekkor egyre hangosabb csengőszóra lesznek figyelmesebbek a vendégek. (Deja vu? :D)
Hangos szitkozódás hangja szűrődik be a kéményen, majd egy nagyobbacska tárgy landol, szép piros masnival átkötve a tűzben. Elégedett hümmentés, majd újabb csengőszó, mely most már egyre halkul.

NT gyorsan odaszalad és vizes köntösével átnyalábolja a lángok közé vetett csomagot, melyen két felirat található:
1. Cím: Kocsma, Nahwra Tor'e közelébe
2. Törékeny. MikulásPosta (Szolgáltatásunkat az év 1 napjától eltekintve minden percben igénybe veheti! Gyors és megbízható! A gyerekek pedig különösen örülnek, ha nyáron a Mikulás hordja ki nekik a csomagjaikat. Prospektusainkat kérje a nagyobb városok postahivalaiban: "Valamiből meg kell élni!" jeligével.)

NT gyors mozdulatokkal visszanyeri méltóságát (magárakapja ruháit) majd nagy buzgalommal elkezdi kibontani a csomagot, melyből először egy lapos, ernyőfélét szed ki, majd egy elméretezett téglát, melyen nyílás található (rengeteg más gomb és tekerentyű társaságában) a dobozkának.
Hosszas szerelés és rengeteg átkozódás után, nagy-nehezen összeállítják a szerkezetet, miközben Kocsmáros szívószálakat és pattogatot-kukoricát osztogat az ernyő elé gyült tömegnek.
A sikeres összereszerelési művelet után NT a kis dobozkát a téglaforma szerkezetbe helyezi, majd elfoglja helyét az első sorban. Kezébe MSZt és szívószálat vesz és elégedett arcal nézi a felvillanó képeket.

Kis sercegés után az ernyőn megjelenik FŐHŐS szomorkás arca, mely elmosolyodik és ...

Selion

Hirtelen elsötétedik minden. A kocsmáros mindenkit nyugalomra int, majd évszázados rutinnal kitérve a felé hajított korsók útjából elindul a pincébe vezető lépcsőn, kezében egy imbolygó fényű zsebgyertyával.
Amikor röviddel később visszaérkezik, korábban nem látott módon gondterhelt az arca. Mintha csak valaki összepiszkolta volna a bárpultot..
Kezében egy apró, ám annál lelkesebben világító zsebgyertya. De ezt mindenki korábban is látta már, ellenben a másikban tartott apró fehér holmit nem.
"Delejességet Olykor Mexakító, De ÖnMagától Soha El Nem Romló Apróság [KAKGM]" - olvassa fel a DONDÖMSENRA alján lévő tábláról, majd egy tanácstalan fejvakarással ("azt hittem, biztosíték..") a többiekhez fordul:
- Tudja valaki, mit kellene most csinálni?

Három halk koppanás hallatszik az ajtó felől, majd egy Gnóm lép be. Fajához képes szokatlanul magas, izmos, bibircsókos, ezért többen trollnak nézik, és elájulnak.
- A szervízből jöttem. Ugye nem érkeztem későn?
Döbbent csend tölti be a helyiséget.

Vagabond

- Épp csak az első szitkokra. Tegye rendbe azt az izét gyorsan. :ejj:

Vetch

A GnómTroll, fajának egyetlen, díszes példánya bátorító mosolyt küld a Kocsmáros felé, aki az élmény hatására összecsuklik.
- Eh, én balga lélek. Most ki mondja meg, hogy merre van a hibaforrás? - néz körbe ártatlan szemekkel. Arcára mély ráncokat fest az erőlködés, nehogy megint elmosolyodjon, majd észreveszi a nyitott kamrát és elégedetten arrafelé veszi az irányt.
A lépcsőn leérve, a zajokból itélve, nem találja meg túl egyszerűen a faliszekrényt. Pár perces húzavona és néhány hangos szitokszó után, arcán elégedett vigyorral lép ki a kamra ajtaján. Ezt látva, a döbbent vendégsereg fejvesztett menekülésbe kezd, vagy csatlakozik a még mindig padlón fekvő Kocsmároshoz, hogy szolidalitásukról tegyenek tanubizonyságot.
Apró izom rándul GT arcán, majd megvonja válát és lassan hozzákezd, hogy újra életet leheljen a fáklyákba és a kandallóba. Majd miután végzett, mint ahogyan érkezett, olyan gyorsan távozik is a békés öntudatlanségba taszított Kocsmából...

Selion

Sötét köpenyes alak lopakodik be éjszaka a HK máskor oly csendes, most mégis hangosan nyikorgó ajtaján. Bár az ablakokon nagy zihálással betüremkedő holdfénypacák jól látható, egyenes utat rajzolnak ki a pultig, az idegen valahogy mégis minden székbe beleütközik, jól hallhatóan felborogatva mindet. Hogy-hogy nem, kiderül, hogy a Csapos véletlenül a terem kellős közepén felejtette a felmosóvödröt, ami egyből többféle szerepet is ellát a balszerencsés lopakodón. Először - az egyszerű dolgok előre - alaposan fejbevágja a felmosófa. Majd a vödör ráadásként sípcsonton vágja, közben a padlóra okádva síkos tartalmát. Ez utóbbi pedig - természetesen - alattomosan kibillenti egyensúlyából a fél lábon ugráló titokzatos figurát.
A víz tükrén sikló fenséges vitorlások jutnának eszébe annak, aki látná - de ilyen nincsen. A köpönyeg vitorlát idézően lebben, ahogy a belsejébe burkolt test hálás koppanással megáll a pult tövében.
Rövid szünet következik.
Az eseménytelenség csendes magabiztosságát közeledő motoszkálás töri meg. Csapos érkezik, táskákat és egy lámpást cipelve, az utóbbi a kezében, az előbbiek a szeme alatt. Fején különös, cérnákból összefércelt, lyukacsos valami, oldalán cimkével: Háló-Sapka [KAKGM].
- Hát te? - kérdezi öreges hangon, amikor a fellebbentett csuklya alól ismerősnek tűnő, ám kissé összeszabdalt arc kerül elő. - Azt hittük már, soha nem látunk többé.
- Csss.. halkabban! - súgja az ismerős hang, ami valahogy egy szakáll és egy faláb képét idézi fel a hallgatóban - Az a lényeg, hogy találtam egy amulettet, és nagyon érdekel, hogy mit tud. Hihetetlen vicces dolgok esnek meg velem azóta. Például amikor az az egér.. Mindegy, hagyjuk. Csak azért jöttem, hogy szóljak, még megvagyok, sőt, jól vagyok.
- Na de ez a furcsa ruha? Mintha betörő lennél!
- Akkor kezdtem hordani, amikor a sivalaniak majdnem megköveztek. A kék-zöld bőröm miatt azt hitték, kaméleonember vagyok. Most viszont mennem kell.
A csapos üres - lámpátlan - kezét nyújtja, ám a jövevény elhárítja, és inkább a pultba kapaszkodva húzza fel magát. Kifelé bicegve a fogaival megpróbálja kihúzni a kezébe állt szálkákat, talán ezért nem veszi észre, hogy pont a félig becsukódott ajtó éle felé tart..

Vagabond