Kardigán Szerelme

...hm, Kardigán szemecskéje csillog, és olyan furcsa ma reggel, mintha lázas lenne, melléülök az ágyra és faggantni kezdem, ő azt mondja, hogy megismerkedett tegnap este egy HarciBari lánnyal, aki erre kószált, mert valami kellemes zsivaj szűrődött ki a Kocsmából... sokat sétálgattak és beszélgettek,(hát kérem azt hiszem nagy szerelem is lehet a dolgoból...) és írt neki egy verset, csak nem tudja, hogy most merre keresse őt, bár lehet, hogy ma este is eljön majd...aztán odabújik hozzám, és így szól:

HarciBari szerelmes éneke
-------------------------

Most a háztetőn a hajnal,
csillagmódon lustán lépeget,
kezembe veszlek tűnődő szavakkal,
aranyló gyapjadba dúdolok szeleket.

Minő hajnal! Nem alhatom.
Lámpásomból szökik az álmom.
Még őrzöm, neked kuporgatom,
temérdek kincsem, ifjúságom.

Komolyság ez, s szerelem,
eleven perceim útitársa!
Engedd most zsongó fejem,
merítenem szíved sugarába.

Barna pillák árnyaló rejtekén,
bűvös leányszemed ékszere ég.
Jó szóm, ébredésem, szeretlek én,
csitíts el mindig, erős menedék.

Arcodon halvány pír, szenvedély vére,
szép vagy, illatod illanó.
Édes mint a hajnal, szemed puha fénye,
csöndben sugárló mint a hó.

Bölcsesség-magvak lehullottak régen,
benned, ki törékeny, de hadba szállt.
Gyűrött vállam őrzi híven,
fehér tappancsod hársméz illatát.

Kéklő szavaim suttogják rólad:
való vagy, pulzusomban zene.
És én tudom, aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Poroszkálok újra mezőkön,
napocskád csillan meg pocsolyán,
szívemben örömünk csillámát őrzöm,
új beszédet tanulgat már a szám.

Pyre

Kardigán és az Aura a Ládára állva koncerteznek a függőágy húrjain... (a Láda a csatjával segít be..), az ok az, hogy Pancser mester visszatért az őskaotikus katakombákból, illetve Kardigán találkozott a barilánnyal újfent, a sok séta közben megmutatta neki kicsinyke fésűjét, és a leány hagyta, hogy bodorítsa egy kicsit az ő bundácskáját...
Hát ezért is a nagy öröm, meg persze azért is, mert ismét itt volt Strato, az ő kedves kis okatatója is...
:,-((elérzékenyül, sóhaj...)

Pyre

A pergament Kardigán adta...
Megvolt a harmadik randija is, és most a Barilány fésülgette őt!
Ideadott egy verset, amin egész éjjel dolgozott, el is ment egy kis meditációs hajnali edzésre, ami mellé az Aura és a Láda adják a ZENét a PAFFMI-féle függőágyból (hogy az milyen egy multitask eszköz ;))
Nos, letörölgetem a hárfát, miközben a küszöb büszkén húzza ki magát és 175XX-et mond...


Pokoli kínok közt sorsomat várom,
Bodor tündér leszel a párom?
Éjkirálynőm kezedben életem,
felfedem neked őrült álmom,
lelkem könyvként eléd tárom,
nincs már mit veszteni énnekem.

Izzó zsarántok lobbant most lángra,
ez máglyának vagy te a fája,
s szívem rajta az égő áldozat.
Régóta rakod a máglyát, te drága
utolsó szavad volt rá a fáklya,
emészt e forró, de édes kárhozat.

Szeretem lelked mely nyugtat és feldob,
rosszérzést, bánatot elüldöz, eldob
menhelyem vagy farkashadak elől.
Úgy érzem drága személyed megfog,
te vagy sík létemben egyetlen hegyfok,
léted éltet, biztos vagy efelől.

Imádlak téged, mert értesz engem,
tudom már, tudom, mit kell tennem,
szeretni foglak, míg az ég elkísér.
Nem számít hol vagy ott kell lennem,
szívedet kell most megszereznem,
látnod kell, mert szerelmünk csak így él.

Vérvörös ajkad egy égő kristály,
porcelán bundádhoz méltó kis száj,
csodás lényed örökre foga tart.
Bodor sörényed lengő uszály,
szeretni téged kell és muszáj,
irigy Vénusz magának fátylat varrt.

Mert szebb vagy, szívem a tündöklő napnál,
szerelmünk lángjától felolvadhatsz már,
ha messzi jéghegyek is állnak közöttünk.
De karcsú tested, mi könnyebb a habnál,
hegyeket mozgat és kapukat rongál,
s majdan jéghegyek leve csordogál mögöttünk,
nézd: az élet nyitva már előttünk.

Csókodra szomjas egy epedő ajak,
bár szállna arcomba örökkön bodor hajad
vérem hullatnám érintésedért,
a szerelmi máglyán égő gallyak,
eggyéválnak a tűzzel, s halljad,
mint zúgják szerelmünk énekét.

De mi lesz akkor, ha mindez csak álom?
Félig való, de nem úgy mint várom?
Összetört leszek mint, egy baripohár
előre látom elsöpört szilánkom,
új poharat kaphatsz úgy is potom áron,
de késő bánat: csak műanyag lehet már!

Pyre

Kardigán ront ki az SZMB-k közül (akik mellesleg a teraszon helyezték el a mai MP adagot) és nagyon-nagyon izgatott...odaadta a verset a Barilánynak, aki elvonult a bokrok közé és olvassa... Most mi lesz?...Mit kell ilyenkor tenni?...Hogyan kell profi HarciBaris orrpuszit adni?... :-/ Elrohan, kicsikét később egy hófehér göndörbundás csinos Barilány lép ki a bokrok közül... tekintetében lázas csillogás, öröm, és tanácstalanság fénye vegyül egy-két szemsarkában fészkelő a meghatottságot tükröző könnycseppel...Most mi lesz?...Hol van Kardigán?... Hogyan kell profi Barilány orrpuszit adni?...azzal eltűnik a bokrok között... :-/

Pyre

Kardigán jött elő, azt mondja Maoi nincs sehol, de azt is sutyorogja, hogy beszéltek titokban... így már van némi fogalma a szerelmi élet rejtelmeiről, először is nagyon bonyolult dolog ez, főleg egy HarciBarinak..másodszor most már tudja hogy mi is kell egy profi Baripuszihoz.. hát természetesen profi Barik, így most jó kedve van... ;), megy is gyakorolni, mert este randevúja van a Barilánnyal...
Jah, és közli, hogy elkészült a KATILAB KMT a málnazseléelemes elemlámpával....

Pyre

Én pedig nézem a HK eseményeit: Kardigán bejön a helyiségbe, illetőleg bejönne, ha nem esne el egy kicsit a küszöbben. Küszöb dohog egy kicsit, de aztán elcsitul. Kardigánnak láthatólag nem is fájt, megy tovább, majd lefejeli a pultot. Egy pillanatra :-/ képet vág, de aztán felül a pultra, észre sem véve a kissé oda nem illő tárgyat (kard).
Közben az Aura értetlenül nézi távolabbról "De én a közelébe se mentem!" címszóval.
Nézem, nézem... HarciBarink feje körül rózsaszín felfőket látok... :D :Ordog:
Szerelmes azért ilyen figyelmetlen. :Ordog: Hihihi... :D
De legalább nem fáj neki semmi. :P
Miután kivihogtam magam, rendre utasítom a ládát, mert kényelmetlen, mert folyton mocorog alattam. Nem hagy aludni. :ejj:
Bár most már úgyis fel kéne kelni, este van... :P

Feketegombolyag

Kellemes ücsörgést a teraszon mindenkinek, Kardigán éppen mosakszik (a ki cseles néhány jégkockát is használ...) a bokroknál (esett az eső, és egyszerűen csak magárarázza a bokrok vízcsepptartalmát...), valamiféle randevúról beszél, meg arról, hogy mi lenne ha a barilányt a HK teraszán vendégelné meg? Az Aura helyesel, meg a láda is egyetértően csattog, így neki is lát..most aztán se lát, se hal...

Pyre