Jégszobor-park

Az egyik ablak körüli zselé riadó módba lép. :buszke: A kocsmáros rohan is, bár ezt senki nem látja, mert mindenki a ZzzzZzzzZzzz hangokat gyakorolja még. Majd nyílik az ablak. A kocsmáros megkönnyebűlten lassít, mert az Aura is alszik még. Bár PAFFMI hordozza, de íly reggel úgy látszik nem hat. Kocsmáros kicsit pislog, mert PAFFMI tiszta fehér és vacog.
- Fo-fo-fo-fo-rr-ró-óóó-ó M-m-es te-te-te-ááát. Hapziii... :P :pirul:
Majd szép öregurasan átmászik az ablakon és becsukja. Megkeresi a jó nagy kandallót PAFFMI és megáll előtte, így elkezdve a dehibernálódás folyamatát. Közben olvassa a nagy plazma kivetítőn az Ü-t és előző nap eseményeit :buszke: :cool:

Pancser

Ebben a pillanatban PyrE lép be PAFFMI mellé a kandalló elé, s ŐI energiáit felhasználva hatványozza az olvadás sebességét...ezáltal PAFFMI pillanatok alatt ismét teljes testi valójában (sajna a nátha is beleszámít...) áll, ill. vacog ott, a CS sajnálja is a jégkockákat, mert ha ezen fogak alá kerülnek...noh mindegy a tevrajzokat átveszi majd kilohol, hogy továbbítsa, a zselé vadregényesre fösti a kora reggeli alvó tájat a hószőnyeggel és egyéb kellékekkel együtt...... ;)

Pyre

Kintről tanácskozás hallatszik, majd egy rekedtes hang azt közli, nézzétek, ennek még mindig kicsi a mellkasa, annak pedig nem elég fitos az orra, ebbe kellene még több Málna, a tervrajz szerint neki pedig a feje körül lesz egy....a további hangokat sajna elsodorja a szél, de hátha elül egy pár perc múlva...

Pyre

...kisvártatva a szél valóban enyhül kissé, és nyílik a kocsmaajtó, a küszöb ragyogó fehérbe vált. A küszöböt álépve porhavat rázva a bundájáról Kardigán lép be a Kocsmába, fején egy csinos kötött sapka, nagy aranyló-bíbor SZM van ráhímezve, bár a sál alapszíne kék, valamit egy garnítúra hasonszőrű sál leledzik a nyakában, fejét csóválva a pulthoz megy és rekedtes hangon kér egy ki MSZ-t MálnaRummal, melegen...
....komtósan kiissza, majd a tervrajzra vetve egy-egy pillantást, hol PAFFMIra, hol az ablakon/nyíláson át a szabadba néz ki, vállat von, majd elindul kifelé, de útravalóul kér féltucat Kulacsot tele az előbb említett nedűvel....

Pyre

..kintről hólapátolókat és szánversenyeket megszégyenítő hangok kavalkádja és különböző hangfekvésben előadott HK-s versek/dalok kakofóniája, zsivaja szűrődik be a kocsmába némi hóval együtt, ami a zselézett nyílásokon pustol be...
a Nah'Rator a CS-sal együtt közelebb húzódik az általuk legnagyobbnak vélt PAFFMI3d-kirakókerethez és a kész szóra ők ki- a kinti csapat az Aurával az élen pedig beles a kocsmába - ja na ugyanazon a lyukon - minek következtében összekoccannak a fejek, az erőterek..a CS sopánkodik, hogy lefejelte, vagy belefejelt az Aura(ába), s ettől olyan érzése van mintha hideg málnaszörpbe lépett volna... nem tudhatja, de egy 18-ik szintű hithű Aura érintése maradandó függőséget okoz az illető Aura létsíkjához, esetünkben az Erőéhez (PAFFMI), és a Málnáéhoz (HK), így ezentúl a CS bitang erős MB-t, MP-t és MR-t készít, valamit krónikusan mindig iszik a KECScsel egy K-val, azt amit a KECS rendel...

Pyre

Miután a zsivaj és a sziszegések a meglepetés hangjaiva együtt a szelek hátán eltűntek a Kies Keleti Végek felé a Kocsmai Duó végre kileshet, s amit kint látnak, az valóban lebilincselő...
Egy jég- és hószoborpark látványa tölti be látómezejüket, mely parkban minden HK lakó megörökítettetett... a színek fehér(hó) kékes(kristálytiszta jég) valamit málna(bíbir-arany) arányosan és gusztusosan adagolva...
PAFFMI szobra ereje teljében chi-tortaszeletés-tanulás egységkettesében ábrázolja Málnaügyi Istenünket, feje körül éppen búgócsigává formálódó Aurával (a Pancser Aura érvényesülése előtti pillanat, szellemvadászoknak igazi csemege...)
Feketegombolyag hószobra vakítóan fehér, és szikrázóan kék, az ügyes szobrászkezek olybá formálták a nyakába helyezett medaliont szabályos sokszögű testté, hogy minden szoborra vetül 1-1 fénnyaláb, vagy éjjelenként holdsugár...
...egy hirtelen jöttt porkahó-felhő eltakarja a szemük elől a kiállítást egy pár percre a méretéből ítélve...

Pyre

PAFFMI már olvad. Nem náthás, csak kicsit sok volt a hidegből. Mert igen! PAFFMI mondá pyre-nak, hogy az éjszaka folyamán megálmodta hajnalban pedig meg is építette hóból és jégből a HK kicsinyített mását az itt lakóknak. Egy kicsit távolabbi és eldugott helyen, de megvan :P :buszke:. Ezzel akart kedveskedni így a tél beálltakor :P. PAFFMI is MálnaRumot kér, tisztán, hogy a melegség belülről is hasson. No meg matróz teát ;). Kedvenc asztalához megy és papírt vesz elő, majd belső időbe lép és valamin nagyon el kezd dolgozni. Néha egy-egy tankönyv is felvillan, mert vasárnap megint vizsga...

Pancser

Egy vastag bundás, kucsmás emberforma araszol be a kocsmaajtón.
A meleget észlelve a fenti ruhadaraboktól gyorsan megválik - mire kiderül, hogy nem más, mint a TH RH - meghuhukolja a kezét, s pennát, papírt rendel a CS-től.
Pár percig matat a nagy plazmaképernyő távirányítójával, közben irkálgat valami.
Mikor elkészült az irkát kiteszi a hirdetőtáblára :

ÉKT : Vagabond, Selion, aki majdnem ÉPL
KECS : Pancser PAFFMI

Vetch

...a hópelyhek utolsó vert seregei is lehullottak a földre a szél angolos távozása után...
...a Duó továbbviszi tekintetét, mely meg-megpihen egy-egy alkotáson...
Vetch szobra egészen sajátos, egy hatalmas Farkas, nemes vonásokkal, hátán egy kb. negyed-hatodakkora farkaskölyökkel, aki lelkesen szorít fogai közzé egy málnaszínű csörgőt, mely golyóbisát ha meg-megpörgeti a sodró szél, gyermekdalok, HK-s versek, HK-s énekek szólalnak meg, mindketten hálósapkát viselnek...

Lady Lamia szobra élszínmálna köntöst vagy méginkább palástot visel, kezében egy régi könyv található, másik kezében egy Pallos, mely kísértetiesen hasonlít a Kocsma pultjában lévőre (ez szikrázó kék) Gyenge derengésként állandófinom hószitálás generálódik, ha közelebb lépnek hozzá, mely védőauraként lengi körbe (ezt az effektust az FF egy sarkvidéki rokona csinálja, mely egy pici, síkban oda-vissza mozgással szitálja a Lamia-szobor fejére a havat a reárakottból...)

Vagabond szobra egy felleghajtós, garabonciás diákot ábrázol, gyönyörű és szikrázó kék szemekkel, mely a hószobor egyetlen színes éke...kezében a FeL összes kalandjait tartja, sajna lapozni nem lehet benne, velle szemben áll Selion szobra, amely még mindig kísértetiesen hasonlít Meg Ryanre, de csak látszólag ugyanaz a kettő, Sel szobra leginkább egy erdei tündére hasonlít, bíbor kapucnis fölsőt kapott, és a haját állandóan fújja a szél, így az vidáman lengedez, hegnek nyoma sincs...(kezében - akár Vagabondéban - vándorbot)

Maoi szobra kardigánnal együtt ábrázolt..de a tél sajátosságai megint közbeszólnak...

Pyre

Sajna a Duó a hóförgetegben rosszul olvasá a szbor elé vésett nevet. Tehát helyesen Maoi szobra Kardigánéval együtt vala ábrázolva...Kardigánt ugyanaz a sál és sapka díszíti amit ma reggel már megcsodálhattunk, s amit tegnap este kapott Maoitól, ittjártakor... Maoi kezében Málnaszín-ezüsttel kombinált kiskanál, és egy kristálytiszta jéből faragott üvegcse van, melyből a közelebb lépőknek 2001-es MSZE-t azaz MálnaSzörp Eszenciát kínál, Kardigán éppe edzés közben ábrázolták, málnaszínű harci hámjában, valamit, egy piciny Stratoemblémával a brosson, ami a hámot összefogja...

A SZMB-et akár a laokón csoporttal is rokonságba hozhatnánk, mert az egyik ábárzolt bokor éppen a Fcs-t először "köszöntő" állapotot illusztrálja...a másik bokor éppen a legszebb málnahozás pillanatát, a harmadik pedig a KATILAB KMT-s munkát, perspektívikusan ábrázolva végtelen sorokban tetsző sütőkel, laboratóriumi eszközökkel zsúfolt teremmel a háttérben...

Neozalan szobra egy költőé, akinek usankaszerű csúcsos föveg van a fején, kezében egy Kulacs, melyből MSZ-t kortyol (ha valai közelebb lép) és a kezében tartott kristálypergamenről verseket szaval... a kép és a hang a hófelhőé...

Pyre

Permanens szélvarázzsal kombinált levitációs átkot küldtünk Kardigánnal a hófelhő felé, így az most k...magasan teljesen másfelé havazza be a tájat, amíg a varázslat tart...
Nos, hátra van még egy szoborcsoport, valamit egy kis ház...

A szoborcsoportban Puck és Mano ismerhetőek fel Grosmarral a háttérben, Puck éppen felhúzza ÍJát és ÍJÁSZkodni készül, mellette Mano figyel tágranyílt szemekkel, miközben ujjai hegyéből álompor (lásd effektus Lamia) szóródik szét, spirális, de egyenes vonalakban...persperktivikusan ábrázolva mögöttük elkeskenyedő, ködbe vesző végtelen sorkban különféle forma idegen fajcsoportok gyülekeznek, mellkasukon 1,2,3,4,5,6-os felirattal, közelebb lépve Puck használja ÍJát, az álompor-spirális megindul, és zsivaj szűrődik ki a háttérben állóktól, melyből legtöbbször az :Öcsém!Támadunk! hallható ki...

Kissé arrébb, és előrébb haladva egy csodaszép kunyhó álla hószőnyegen, amely a HK pontos mása....
PyrE szobra nincs sehol, a csapatnak fogalma sem volt, hogy hogyan ábrázolja...

Visszatérve a Duó éppen akkor lép be, amikor a napocska kibújik és lángsugaraival melyek most hidegek ugyan) elárasztja a vidéket, így a tetőn át csodálatos fényjáték szűrődik be az üvegmozaikokon keresztül a HK-ba...

Kardigán jön...odamegy PyrEhez, csöndesen egymásra mosolyognak, majd kezet/lábat ráznak, Kardigán visszaadja az a piciny kis szürkéslila kristályt, mely olyannak tűnik, mint a préselt jód, PyrE pedig a kezéhez érinti azt, mely valósággal beleolvad testébe, s egy pillanat múlva nyoma sincs...mindeketten MSZt rendelnek, és üldögélnek csendesen, nézve a megszépült tájat....

Pyre

a szoborpark legszebb napfényében tündököl odakinn...
PyrE és Kardigán egyre virgoncabban szemlélik a világot, vicceket mesélnek, iszogatnak, készülnek a hétvégére. Egyszercsak majdnem szinkronban a homlokukra csapnak, összenéznek és egyszerre bökik ki: Vajon Puck melyik színházban játszik a szentiván-éji álomban? :titok:

Bejön a Csapos a képbe és közli, hogy nem szereti a piros zümmögő készülékeket és a mormolást amiből AZUTÁN semmit sem lehet érteni...

Pyre

Megint a homlokukra csapnak és megállapítják, hogy Hermes szobra nincs sehol, nosza PyrE kivonja testéből a relytéjes tárgyat és Kardigánnak adja, aki elporzik vele(a la hó...) majd jó idő múlva tűnik fel ismét, kissé fáradtan. A Duó kitekint a PAFFMI3d-kirakókereten és látják, hogy a mitológiai Hermes HKsított változata díszeleg a szoborcsoportban Grosmar és a többiek mellett, lábain szárnyak helyett málnák leledzenek, és Tehenek helyett mitológia HB-k vannak mögötte perspektivikusan ábtázolva egyenes vonalban...

Pyre

Kardigán jön, és azt mondja elvégezték az utolsó tartósító simításokat is a KATILAB KMTvel a szobrokon, itt fognak állni ameddig csak kell...majd óvatos mozdulattal PyrE kezébe olvasztja újfent a rejtélyes tárgyat...

Pyre

*Gombolyka a távolban mint hazavágyó száműzött tünik fel. Az a kicsi szoknyácska és blúzocska van rajta csak, ami általában, még egy sapka vagy sál felvételével sem fárasztotta magát. Igaz, élőholt teste jéghideg, mint kint a levegő, de nem fázik (hogy megéri vámpírnak lenni! :lol: ). Hófehér a bőre és hideg minden tagja, de úgy játszadozhat a hóval, mint más kislány nyáron a homokkal.

Járja a vidéket, és a HK kontinensnyi udvarával határos erdőségből szökik át az udvar gyönyörűvé lett szoborparkjába... Meglátva mit alkotott a HK kedves népe csodálattal és kíváncsisággal telve, óvatlanul közelebb jön... Hitetlenkedve nézi a gyönyörű szobrokat.
Amikor meglátja saját vakítóan fehér és csillámlóan kék szobormását, pillanatokig döbbenten és meghatottan csak áll... és áll... És aztán mégiscsak megmozdul, mert nem szeretne odafagyni. De azért még mindig csak gyönyörrel bámulja.*

Én... Én ilyen szép lennék...?! :o De... ez még szebb is, mint én élőben... Izé... Halottan... Gyönyörű!!! Pedig én is az vagyok, de... ez tényleg még nálam is szebb!!!!!

*A meghatottságtól piros könnycseppecske csurog le Gombolyag kislányos arcán.*

Úgy szeretnek, mint én őket!! :,-( :aboci: Annyira nagyon!!!!! :)

*Lekuporodik a szoborpark közepén és nézi a többiek hószobrait...*

Milyen szép... :aboci:

Feketegombolyag

Gombolyka megint összeszedi magát, és a szoborpark szélén, az erdő felől, elkezd valamit játszani... Összeszed havat, meg néha földet, és valamit szobrászkodik a hóból (a földdel megfesti néhol). Építget, építget... formálgatja a havat fagyott kis kezeivel, lassan, nagyon lassan készül a mű.*
*Mellesleg Gomboly oldalán egy marha nagy lyuk tátong. Ennek oka egyrészt az, hogy nem tudja, mi történt Feketelábbal és kedvenc FŐHŐSével, másrészt az, hogy nem tudja, mi a nyavalya az, amit Pyre mindig a testébe olvaszt...*

Feketegombolyag

*Gombolyka a kinti hóviharban formázgatja a földdel, szénporral, okkerral (tiszta archeológia :) ) és málnával megfestett havat...
Lassan készül minden, és olyan nehézkesen, mintha kellene még mindehez valami más is. De talán mégis elég türelem, megfelelő hosszúságú Gomboly-körmöcskék és megfelelő ügyességű Gomboly-ujjacskák elegek lesznek eszköznek a dolog befejezéséhez.

Jó időnek elteltével újabb életnagyságú, lehető legpontosabban kialakított szobrok állnak a szoborpark szélén. Összetapasztott és összefagyasztott hó és jég alkotja oket, átalában fehérek, átlátszó vagy kékes színű tiszta jég és valamilyen módon málnaszínűre festett hó is van rajtuk néhol foltokban, színezés gyanánt. Néhol szűkség volt a ruházat bizonyos darabjainak barnásra festésére is.

Az egyik hóalak páncélos, hős lovagot ábrázol, mögötte köpönyege lebeg (tényleg, mintha egy köpeny lebbenése volna megfagyva az időben... olyan, mint egy márványból kifaragott pillanat - hóból), s a köpenyen málnapiros foltok... A lovag, méltatlanul páncélos, marcona kinézetéhez, mosolyog, páncélja mellvértjén pedig a Szent Málna Lovagrend címere látható... Ő Bayzee, a Rend feje!

A másik szobron őszes, bölcsességet sugárzó, de csak mérsékelten vénséges alak tart nagy, kódexszerű könyvet, mellette kis jégasztalka áll, rajta tiszta kristályjég pohárban fagyot Málnaszörp... Hát igen: vele kezdődött itt minden! Az MSZ első híve, aki a kultuszunk magvait elhintette itt hajdanán... Ő, a mi régi bölcs Főapát-Grófunk.

A van még egy páncélos alak: az ő páncélja nem tiszta fehér, hanem vékony jégréteg fagyott rá, ezüstösen fénylik. A páncél sem mindennapi, igazi paplovagi viselet: rajta málnás jelképek és címer. Kardmarkolatának díszköve piros, mint a rubint, de... :) Nem is kell mondani. A Málna Pápa szobra céltudatosan előretekint, szemei határozottságot tükröznek, jobb keze a hüvelyben lévő kardjának markolatán, hogy mindig hűen védelmezhesse a Málna szent kultuszát. De a bal kezében... egy rózsa van, málnapiros, vagy talán sötét(málná)bb vörös szirmokkal, fehér jégszárral.

Itt van a régi-új pantheonban egy olyan alak is, akit a legnagyobb jóindulattal sem lehetne embernek nevezni. Fején a csápnyúlványok elég félreérthetetlenül beazonosítják... Agyszívó, kezében egy hatalmas kulccsal, amilyen Szent Péter kezében szokott lenni a templomi freskókon... Csak a kulcs valójában fekete kovácsoltvas, itt fényesen irizáló, tiszta jég.

De nem csak hősi eposzok szereplőire emlékeztetnek az új szoborcsodák. Egy olyan is van, amin egy féktelenül vigyorgó, talán kicsit cingár alak a HK bárszékén csücsül (éppcsakhogy), MS-ét tartja K-ban a kezében; ruházata egyszerű, kicsit rendezetlen, épp olyan, mint amilyen alakokat Ynev kisebb fogadóiban zülleni képzelünk... Pedig ő Báró. Elnök-Báró. Aki ráadásul még az idők hajnalán részeges bajkeverőnek is neveztetett. De rég volt az már...

Itt vannak ők is, és még sokan azok közül, akikre már csak a krónikák emlékeznek talán, de egy örökifjú és örökké élő(-holt :) ) kicsi szív még mindig visszaemlékszik rájuk. És talán örökké...

Gombolyka megformázott még egy szobrot, ezeken kívül is. Ez nem életnyagyságú, hanem kicsinyített, és csak csupa félig megyfagyott hóból áll. Alig egy méter magas, arányosan.kicsinyítve minden tagját. A többi szoborban nem tesz ugyan kárt sem hóvihar, sem olvadás, sem újrafagyás vagy eső, mert azokat védi a HK mágikus bűvköre, ami a kocsmalakók egyetértéséből és békéjéből fakadóan mindig körülveszi - de ez a szobor valmiért kivül esik a bűvkörön. Egy megroggyant, de fiatal arcú, vékony alkatú nőalak, bár nem sok látszik magából a személyből. Görbe tartással, de büszkén áll, cövekként, és tűri, hogy a hóvihar védtelenségében arcába csapjon, lábainál a hódara felgyűljön, esetleg elkezdje eltemetni is... Alá nincs név írva. Csak egy monogramm, de az nem egészen úgy leírva, ahogy Gombolyag eddigi szobrai alatt a felirat. Nem a kisvámpír krixkraxos, szögletes, óvodás nyomtatott betűi sorakoznak a hószobor lábánál, hanem - valamilyen rejtélyes módon - lendületes, de kicsit reszketős vonalakkal van egy egyszerű kézjegy odakarcolva. Már teljesen elmosódott a hó miatt... Szinte egy pillanattal azután, hogy Gombolyag odakanyarította - fura, hogy valaki egyetlen másodpercre megtanuljon írni, nem?

A szobor maga talán a legkifejezobb Gombolyag minden alkotása közül, de mégis valahogy semmitmondó azzal, hogy nem tudni, ki lehet az... Elkészítéséhez a legtöbb földfesték kellett mind közül. Hiszen sötétbarna, majdnem földig érő, kopottas kabátba burkolózik, rendezetlen, hosszan lelógó, hullámos, tincsekre esett haja is barna, befedi keskeny vállait, sötét színű még régies lábbelije is alig más árnyalatú. Egyik kezén van csak kesztyű, vele egy kisebbfajta (sötét bordós színű) utazókoffert tart. Másik, részletesen kidolgozott, öreges, de nem nagy kezében öszefogva pár vékonyabb könyvet és egy füzetet tart, hozzáfogva elnyűtt penna, mindezt úgy tartja magához és maga elé, mintha csak a körülötte tomboló időjárástól féltené. Így hajlított karjára fekete ballonos esernyő van akasztva. Arca alig látszik, de azért kitűnik a rá kiülő céltudatos, mégis elmerengő arckifejezés. Egyetlen dolog van rajta, ami kék és fehér: a szeme. Ez van csak jégből. A szobor kicsi is, jelentéktelen is, de mégis ott van. Gyakran eltakarja a hóvihar, egyre egyre hordja rá a hó- és jégdarát a szél... De ott van. Csendesen tűri, hogy bármi kárt tegyen benne, mintha tudná, egyszer eljön a tavasz, és akkor úgysem lesz már tovább. Ha az lenne, akinek csak ábrázolt képe, talán - mint amilyen utazónak tűnik kinézetre - úgy elmehetne, új útra kelhetne innen, de ő csak egy hószobor. Csak csendesen tűr, és közben talán azokon a dolgokon töpreng az előtte lévő, fehér hószőnyegre meredve, amik a kezében lévő soha ki nem nyitott könyvben és füzetben le vannak írva.
De mindegy is, hogy min tűnődik, hiszen lassan-lassan úgyis betemeti a hó...

De Feketegombolyag már nem törődik vele, miután kész lett. Csak a többivel. Végignézi egyszer megint a szobrokat, amiket a régi kocsmalakókról alkotott, megtekinti az eredeti kiadású, valódi mesterműveket, megnézegeti álmélkodva, milyen szépnek is ábrázolta a HK csapata őt jégből, azután elnyúlik a hóban a jégszobrok között és angyalka alakú nyomokat hagy kicsike testével.*

Feketegombolyag

A TH RH tűnik fel a HK körül (újra a bundában és kucsmában).
Kezében tollat és egy szép nagy darab papiros tart.
Mászkál jobbra, mászkál balra.
Nézegeti a szobrokat. Időnként elővesz egy furcsa kis izét - egy kis távcsőre hasonlít, csak ebből lézerszerű fények törnek ki időnként - és azon keresztül is megnézi a szobrokat.
Néha firkál a papírra, néha megvakarja a fejét a kucsma alatt. Láthatóan igen töri a fejét valamiben.
Ha valaki hallgatózik - mondom hallgatózik ! - néha elkaphat egy - egy szófoszlányt azok közül, melyeket az orra alatt mormol :
- iiigen... ha ez kettő ... de akkor ha az három és fél ... az egész terület...ilyen vetületben...de ha felosztom...persze ha az arányokat megtartom... valószínüleg ki kell bővíteni...vajon az új fejlesztéssel ? ... hmmm... ez bökkenő.... és a BK kettes ? ... igen .... az ígéretes lehet... vagy ZS08 ?... neem az túl hideg...

Vetch

PyrE jön, Hosszasan elbeszélget Kardigánnal egy-egy Kupica MR mellett, majd átadja neki - immár tradicionálisan - az aprócsak tárgyat, melyet ezúttal a mellkasából húz elő, Kardigán kilohol, majd kb. negyedóra múlva visszatér...a tárgy visszakerül eredeti helyére, a Duó pedig közelebb húzódva az egyik nyíláshoz látja, hogy a kétnapos szél, és eső rombolata mind-mind nyomtalanul eltűnt a szobrokról...
Ismét hibátlanságukban tündökölnek minden kedves HK lakó örömére...

Pyre

A TH RH tűnik fel a HK körül (újra a bundában és kucsmában).
Kezében tollat és egy szép nagy darab - mostmár eléggé teleírt és kissé gyűrött - papiros tart.
Most gyakrabban kapja elő a kis látcsőszerű dolgot, amire egy + kis doboz került.
Időnként ebből a fenti kis dobozból kivesz egy még kisebbet és kicseréli egy másikra, amit az övén lévő tokból vesz elő.

Vetch

*Gombolyka keserves és vércseppekkel színezi - a szeméből - a havat.
Már tudja, mi az a kristály.
Behúzódik az erdőbe, de legalábbis a szélébe, és elrejtőzik.
És összevérezi a havat. És látszanak a vámpírfogai is.*

Feketegombolyag

Miközben PyrE figyeli a HK-ból a tevékenykedő Gombolykát, hirtelen a homlokára csap Kardigánnal szinkronban, majd a rituálé után Kardigán homlokán egy MELlel (MálnaElemLámpa)kiront a sötétbe, elhúz a Lamia-hószitálás mellett, majd MILMÉ szobránál fékez, kicsit ügyködik, majd visszaporzik útja nyomán sok-sok hóval...a Duó látja hogy a MILMÉ kezében inmáron egy ÉÉÉDI kristálykék gombolyagocska feszül...
...és Lamia szobra mellé odakerült a Várnyúl hószobra is!...

Pyre

Láda megvakarja a kallanytúját a szoborparkban. Merthogy két PAFFMI van :buszke:. Nézelodik, nem érti a helyzetet. Véletlen tán, vagy sem? Szól blökinek is, aki szintén nem érti a helyzetet, de hirtelen :Ordog:-i ötlete támad. Beleharap az egyik PAFFMIba. Semmi. Majd a másikba. PAFFMI erre elkezd hótáncot járni és enyhén agonizál a fájdalom miatt, de mivel KCS, ezért nem tart sokáig. Nem mérges blökire, pusztán az éjszakát edzéssel töltötte és reggelre Ő is kicsit odafagyott :buszke:. Így kiengedve :D, PAFFMI be is robog. De valamiért az ajtót választja. Kocsmáros időben odaér, hogy kinyissa, így nincs baj. Csak a küszöb súg össze az Aurával, amiért is PAFFMI 10 pontos küszöbi hasraesést produkál. :D. De a preSB-kre ma nehéz nap vár. Erősítés :buszke: ...

Pancser

PyrE kimegy a kertbe és a szobrokat nézegetve ötletszerűen meghúzza - mértékkel - a hófelhő jelzőzsinórját... minek következtében egy hatalmas PAFF! hallatszik... majd? MI? - kérdezik a HK bentlakói azaz a Duó, a FCS, Kardigán és a BL, de az Aura, és a Láda is közelebb jön... egy talpig bíborszínbe (na jó málnaszínbe) öltözött képeslapokról oly jól ismert fehér szakállas alak tapogatja a földön sajgó derekát, majd fölnéz, a homlokára csap és villámgyorsan elszáguld... -ana a szánján, de az sajna a vontatókkal együtt valahol a zipzár résében kapálózik... nagynehezen (5 percnyi küzdelem után, melyben PyrE is részt vállal mellkasából előhúzott anyagdarabkájával) helyreáll a rend, majd a szakállas ismét a homlokára csap és valóban gyorsan elmenekül a szánján, indultakor még hátraszólva: elnézést sokat aludtam és össze vagyok zavarodva... sietek egy hetet legalább.... majd nemsokára jövök... azzal fel- és elszáll, de mentében még egy szem M-t leszakít és így jóízű csámcsogása betölti a légeget egy ideig, ugyanis a kihangosítóját bekapcsolva felejtette...! Hiába megzavarja az ünnep közeledte a legrutinosabbakat is...

Pyre

PyrE jön, s hosszasan időz a szoborkertben, mert enyhe olvadás volt tapasztalható az alkotásokon, előhúzza hűséges anyagdarabját, s szapora csöndes munkába kezd...Strato szobrocskájánál megáll: - nini! egy piciny Korsó MSZ! Vajon ki tehette ide? Majd gondosan körülnézve az egyik SZMB mögött egy izgatottan csóváló HB farkincát lát meg, de bölcsen nem veszi észre, miután lassú léptekkel eltávozik a park belseje, s egyben a HK felé, a farkinca gazdája előjön, s teletölti a poharat, majd eloson, és kicsi szíve tele boldogsággal... :buszke:

Pyre