Panzer éjszakai bemutatója Strato lovagnak arról, hogy milyen is egy harckocsi belülről
Strato mester, ha ébren vagy még, ám jöjj. A mellvértet nyugodtan hagyd a szobádban. Én a szárnyas vállvasakat is meggondolnám... :)
A HK-tól nagyjából háromszáz lépésre, két raktár közt, egy nagyra nőtt fűzfa ágai alatt sötét
tömeg rajzolodik ki. A lánctalp fémesen csillan a havon tükrözödő gyér holdfényben,
hatalmas cső mered az utca felé. Kedvenc acélparipám csendesen pihen, fölötte az ágakat már belepte a hó.
Ide ülök előre, én leszek a vezetőd: a fiúkat elküldtem aludni, ne itt fagyoskodjanak,
ma nyugodt éjszaka van.
Csináld utánam: óvatosan lépj a meghajtó kerékre, kapaszkodj meg a sárvédőben, s lenditsd fel magad.
Most ott állsz a sárvédőn. Kapaszkodj a csőbe, s lépj fel előszőr a testre, aztán a toronyra -
amit a térdednél látsz, az a macskaszemünk, jobban látunk vele a sötétben meg Gombolyagnál is.
Lassan - csúszik! - lépj kettőt előre, s nyisd fel azt a lapos fedelet a parancsnoki kupola tetején:
hasonló kapocs van rajta, mint a lábszárvérted hátulján, csak ezt belülről zárjuk.
A kupola oldalán a név - kérges szivem szép szerelme, talán ő még hazavár.
Mássz be, helyezkedj el - ha akarod, kidughatod a fejed (állj az ülésre), de hideg is van,
havazik is, és sötétben - sajnos - kell a macskaszem, nekem is van itt elől. Ülj hát vissza, kérlek -
s kapaszkodj, indulunk!
A dübörgés - nos, ezt szokd meg. A te paripád csendesebb, kedvesebb is, az enyém viszont jobban állja
a nyilakat. Rázni mindkettő ráz. :) Épp a szemed előtt két csillogó kis lencse, puha gumipárnában:
szoritsd oda a homlokod, és nézz a lencsékbe - ugye, milyen más igy az éjszaka?
Igazad van, ezzel csak előre látunk - nyúlj előrébb a lábaddal, épp elérsz két kart. Kényelmetlen,
tudom, de nagy a fejűnk, igy forgatása külön embert igényel, öve az előtted lent lévő üles.
És ő használja az ágyút is - azt a nagy csövet, amivel olyan mennydörgést szabadithatunk el,
hogy a hirneves bárd is megirigyelheti. Amikor másztál felfelé, láttad a vékony sávokat?
22 sáv a csövön, 22 győzelem (és két keskenyebb - azok wyvernek voltak!), még ha nem is lovagi tornán.
Ha gondolod, nézz ki a toronyból hátrafelé - a fagyott talaj két széles sávban feltépve: nos, mi sem a
lopakodásról vagyunk hiresek. Nehéz és erős, mint egy századnyi törpe, megállitani még nehezebb -
csata után itt bent a szag is éppolyan kesernyés... :D
Már elég messze jutottunk, talán nem ébrednek fel. Megállunk egy rövid időre: hátramászom,
és berakom ezt a nagy hengert ide a cső végébe (az újabb páncélosokon ezt a munkát már nem ember végzi,
de a mienk öreg darab). Te csusszanj át, kérlek, az előtted lévő ülésbe. Úgy, ott jó. Nézz a lencsékbe -
ezek kicsit mások, mint az én helyemen. Ott, azt kicsit tekerd jobbra: ugye, mennyire közel jött az a
szikla hirtelen? Inkább nem mondom, milyen messze van valójában, úgysem hinnéd el...
Amikor azt a két kart mozgatod, érzed ugye, a torony is, az ágyú is forog vele. A vékony kereszt közepét
vidd rá a sziklára - s most erősítsd meg tested-lelked, derék lovag, mert olyasmi jön, amit Toron
nagyjai se tudnak mindennap! Aztán a jobb kezeddel húzd le a kart!!!
Nos, igen, kicsit hangos. A füst ne zavarjon, valami kevés mindig van - a kiürült hengerből jön, amit az ágyú hátrafelé kivetett magából... Várj, kicsit várj meg, öt-hat perc, mig odaérünk...
És most mássz vissza az eredeti helyedre, és nézz ki a toronybol. Ha kiszállsz, óvatosan járj,
itt-ott még forró... A sziklát ne keresd. Ide lőttél.S látod, ezért mondtam, nem hasonlit ez a lovagi
párviadalokhoz - itt a vesztes nem piheni ki a a vereségét, nincs második roham, nincs gyógyulás.
Nos, derék lovag, mássz vissza, s nézelődj nyugodtan - hazatérünk, láttál mindent.
A fűzfától már gyalog megyünk vissza, ne zavarjuk mások álmat.
Kis bemutatónk végeztével tarts még velem egy :KV: -ra, jó a hideg ellen.
Lassan én is elballagok aludni, néhány órám még van hajnalig. Remélem, tetszett, s ha hosszúra nyúlt, megbocsátod.
Panzer
[quote] A sziklat ne keresd. Ide lőttél. [/quote]
A HK-t se keresd. Ide találtál. :)
Vagabond
Köszönöm az esti lőgyakorlatot. Mély nyomot hagyott bennem, legalább akorát,
mint a lövedék a sziklában.
Gondolkodtam rajta, hogy lecserélem a paripámat, Treff Heteset (Krisztofóóóóóóóóróóó, nekem ajándékozta,
amikor nyugdíjba vonult :) ) valami nagyra, hernyótalpasra és fémre, de meggondoltam magam.
Igazából csak az lenne a bajom, hogy nem tudnék vele átugratni a HK kerítésén.
Treff Hetes egyébiránt ellenszenvét fejezte ki, mikor nyakára strigulákat kezdtem húzni a kopjaélre
hányt málnapusztító hó(b)goblinok után. Aztán rájöttem, hogy a kopja nyelére lehet,
hogy egészségesebb, mind a lovat, mind engem tekintve... :D
Strato