HK odüsszeia - avagy a HORE-O-SCOPE megkeresése
PART 1

Az utóbbi időben, bizonyára mindenki észrevette, megváltozott az emberek viselkedése a HK-ban. Ezt leginkább a tanév elkezdődésének tudta be mindenki, de ennél sokkal rettenetesebb ok húzódik meg a háttérben. A választ egy éppen megérkező küldönc hozza:

-Közhírré tétetik - kezdi harsogva - hogy óriási veszedelem tört világunkra. Történt ugyanis, hogy legszentebb helyéről TUDATIA legmagasabb csúcsáról ismeretlen és gaz gonosztevők elvitték a HORE-O-SCOPE-ot. A HORE-O-SCOPE adta az egyetlen biztos pontot TUDATIÁban, és nélküle mindenki eltéved és könnyedén TUDATALATTIA földjeire téved, ahonnan nincs visszatérés. Aki mégis elkerülné e borzasztó helyet, idővel az is bizonytalanná és céltalanná válik, miáltal véget ér a világ, amit ismerünk. Ezért kérünk bárkit, aki szívében kellő bátorságot érez, hogy próbálja meg megmenteni világunkat és szerezze vissza a HORE-O-SCOPE-ot.

Ekkor egy hatalmas, eget-földet rázó :aaaa: :aaaa: hallatszik, amint a feladat egy FŐHŐSért kiált

Ardin

-Mik vannak ! Ezt feljegyzem... mondja az ágya felé tartó TH RH. Nagyot áásít, s elszunyókál.....

Vetch

Megjelenik teljes nagyasszonyi felszerelésében Lamia, aki az előbbi címet az Smk felett birtokolá, fürkész tekintetét végigviszi az helység berendezésén, és korok szülte bölcsességével megállapítá: - Még nagyon reggel van. Ááááááááááaaaaaaaahhhhh! És immáron kicsit álmosabb pillantásokkal elvonúla az sarokba.

Lamia

PAFFMI örömében táncot lejt, amelyhez pre-SBk, Láda és Blöki is csatlakoznak. A baj, az Aura jelenléte, mert PAFFMI ismételten megcsúszik a vizes padlón (kocsmáros már rohan a nethez rendelni a "Vigyázz! Csúszós padló" táblát), de reflexeinek köszönhetően jelenleg nem esik hasra. Viszont a koreográfia igencsak hasonlít az egyes törzseknél a sámánok által eső gyártás céljából használt mozdulatokhoz, no meg a hanglejtések is. Pre-SBk, Láda és Blöki azt hiszi, hogy ezt kell utánozni, sőt a Várnyúl is bekapcsolódik. Ezzel PAFFMI felhasználta a csoportos energiákban rejlő erőket is, aminek eredménye egy jó kis egy napos monszun a kocsmában. :D Bocs skacok... ;), így jött ki, de nem estem hasra :lol: :azott:. A kocsmáros épp azon gondolkodik, hogy a szemmelverés és egyéb szemen keresztül mondott átkot szórását akarja e elsajátítani vagy a többi harcművésztől vesz leckét az ilyen esetek gyors és bruitális, ámde hatékony feszültség levezetésére. Aztán nem mond semmit, hanem a multifunckiós svájci bicskáját elővéve kinyitja a rajta található beépített esernyőt és csak vigyorog :D. PAFFMI meg szimplán kiugrik a nyitott ablakon keresztül a teraszra szárítkozni :P, ahol is valamelyik vicces látogató egy banánhéjat helyezett el alattomos módon. Ennek következtében PAFFMI hangtalanul eltünik az ablak látókörzetéből és kiterül a földön...

Pancser

Ardin lecseréli kaftánját vizállóra, csuklyáját mélyen a szemébe húzza és így üldögél a monszunáztatta kocsmában. Sajnálattal konstatálva, hogy Selion [FŐHŐS] mégsem vállalta el a világmegváltó feladatot. Biztos más dolga van, bár az is lehet, hogy kedvenc rossztevőjét, FeketeLÁB-at hiányolja. :(
A feladat fontosságára való tekintettel viszont azt sem engedheti, hogy a probléma megoldatlan maradjon, úgyhogy egy pohár Málnás Pángalaktikus Gégepukkasztóból merít kellő bátorságot :para:, hogy elkérje Seliontól az "IRÁNY A KATAKOMBÁKBA" (már ha még ez a neve) nevű csodálatos hajót és a hozzátartozó slusszdugót.
Majd ezek után felteszi a kérdést, hogy valaki kíván-e csatlakozni hozzá??

Ardin

ToxinBoy lép be az ajtón, és a Láda rögtön örömteli ugrással fogadja. Miután Toxi kikászálódik alóla, beveti magát egy asztal mögé, megfog egy patkányt és a Láda elé veti. A patkány megáll és bámulni kezdi a Ládát, aki szintén így tesz. Toxi elégedetten indul tovább a pult felé, megsimogatja Blökit és a Várnyulat, valamint köszön a harci bariknak. A nagy üdvözölgetésben viszont nem veszi észre a monszunból ittmaradt tócsát, így nyugodtan lép bele és esik hanyatt, hogy a víz miatt nulla súrlódási együtthatójú padlón lovagolva a pultban koppanjon a feje. Kér egy MSZ-t és kicsúszkál a teraszra a ragyogó napsütésbe.

Toxinboy

Mivel senki nem felelt a sors kihívására, így Ardin egyedül indul a HORE-O-SCOPE megkeresésére. Valaki azért mégis akad: Kardigán, mint a MÁKOM Első Számú Harcibáránya csatlakozik e nemes küldetéshez, mi több, a Barilány is elkiséri. Így hát Seliontól elkérve a hajót neki is láttak a készülődéshez és mostanra már a hajó gyomra tele van MSZ-szel és MP-vel.
Ardin búcsút int a fogadó lakóinak és kiadja a parancsot az indulásra. Mivel azonban épp ellenszél van, a hajó úgy dönt, hogy lükvercben indul el, megdöngetve kissé a kocsma oldalát. Miután rendeződik a szélirány nekivágnak a nyílt víznek. Csakhogy merre menjenek? - merül fel a kérdés. Hogy lehet megtalálni TUDATIA helyzetjelző és irányító szerkezetét. Ardin mély töprengésbe merül, eleinte észre sem véve, hogy Kardigán veszettül ugrándozik. Ardin ezt először valamiféle táncnak, esetleg harci koreográfiának véli, majd megcsapja őt az isteni szikra. Miután eloltotta a ruháit rájön a megoldásra:
Mivel a HORE-O-SCOPE a csillagok állásával összhangban működik (irányítja azt), tehát a csillagokon kersztül meg lehet találni a HORE-O-SCOPE-ot. Ardin tehát, Kardigán rosszalásától kisérve nekiáll horoszkópot készíteni. Pár óra után el is készül vele, ám egyáltalán nem bíztató az eredmény! :para:

Ardin

Ardin:
A hajó neve autentikus neve: IRÁNY A KATAKOMBA, de ezt pár perc megváltoztatni, csak épp egy új legénység és egy üveg pezsgő kell... na meg Vagabond/FeketeLáb asszisztálása, mert az Ő feje bizony szükséges, hogy legyen mihez hozzácsapni a pezsgőt.

Selion

Garret magában gondolkodva csendesen szopogatja MSZ-ét. Majd szinte azonnal ki is köpi. "Hát ez bizony túl van vizezve." Hiába, Garret annyira elgondolkodott, hogy a régebbi monszunt sem vette észre. "Talán túl sokat gondolkodom. Inkább beszélnem kéne" - ezzel feláll, és kipenderül a kocsma közepére verset szavalni:

Ano Mínusz:
Fizikus családi kör

Este van, este van, erők nyugalomba,
Ferdén van sávozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége v0,
F erő hat rá, azután elnémul.

Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
M tömegű békák szanaszét görögnek.
Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,
Dugattyú, szivattyú meleg tejben ázik.

Jön egy futó macska, és hármasba kapcsol,
De oly hirtelen fékez, hogy majd' elpatkol!
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Lábát a harmadik képsíkon átnyújtja.

Benn a technikusné megszűri a tejet,
Deformált fiának enged inni egyet.
Körűl az aprónép, Héron-labda mellett
Csúszó és gördülő csapágyakat kerget.

Dudálás hallatszik, megjött már a gazda!
Ne kapjon defektet a hátsó gumija!
A gazdán kék overall-ruha fekszik,
Statikus terhelés nyomja szegény lelkit.

Homlokát megtörli porlepte ingével,
Egész nap szántott a jó német ekével.
Kétütemű pipáját zsebéből kihúzza,
Egy ütemben rágyújt, a másikba megszívja.

Konyhában fordul az áldott jó asszony,
Illő hogy urának nyersanyagot hozzon.
Gépszalagon hozza az egyszerű ételt,
Jól kiszámították a kerékáttételt!

"Valaki van odakint, nézz ki fiam, Sára!
A csengő zsinórját rezgőmozgás rázza."
Egy vándor van odakint, ki is dobná Sára,
Ám a vándor bejön, s jóestét kívánna.

De már menne is szegény, csak nem hat rá az erő,
Működik a gazda, mint kétkarú emelő,
Kikapja a vándort tulajdon székéből,
S gyorsulást ad néki a szoba közepéről.
A vándor először forgómozgást végez,
Majd megidéz egy TU-154-est!


Garret ezután - kibeszélve magát - visszaindul a helyére. Hiába, az Aura! Egy banánhéj a víztócsában mindig jókor jön...De azért előbb-utóbb feltápászkodva Garret eléri a helyét, s visszaül.

Garret

Hajónapló: 2. bejegyzés

Ardin semmi jót nem olvasott ki a csillagokból :( Nemsokára egy kvázi-lakatlan szigetre fog érkezni, ahhol élete nagy veszélybe kerül, majd várhatóan utoléri a Pancser által megidézett monszunt. A távolabbi jövőben a hajót is a pusztulás fenyegeti, de itt már pontatlanok az adatok.
Ardin tehát elindul keresni egy kvázi-lakatlan szigetet, nem is sejtve, hogy egy kocsmalakó a nyomába szegődött...

Ardin

ToxinBoy csak most fogja föl hogy Ardin mit akart eddig elmagyarázni, és most fölpattan asztalától hogy utánuk induljon. Kifut a kocsma elé, belepattan a vízparton parkoló, foltozott farkú gumibálnájába (aki ugye egyszer már megjárta a kocsmát... :pirul: ) és a rég távozott hajó után irányítja. Egy szimpla gumibálnától teljesen szokatlan módon vágtázni kezd a vízen és lassan eltűnik a messzeségben. Sajnos Toxi sem kerüli el a monszunt, de legalább nem ereszti el hű gumibálnáját, és vele együtt sodródik ki egy kvázi lakatlan szigetre. Lakatlan, ez látszik rajta, de csak kvázi, mert a homokban erőteljes Ardin, Kardigán és Barilány nyomok találhatók...

Toxinboy

A kvázi lakatlan szigeten álmodnak az emberek és lények. Mindegyikükben egy homályos kép bontakozik ki. Az éjszakai csillagos égbolt. Egyik része igencsak vörös, hiszen ott található a MálnaKöd. De mintha a MálnaKöd további érdekességeket tartogatna a kiválasztottak számára. Ardin fordul egyet álmában és mintha a MálnaKöd egy kissé elvékonyodna és látni engedné azt a csillagképet, amit eddig még talán soha senki nem látott. Kitisztul a kép és Ardin felnyőg álmában midőn elcsodálkozik a több ezer csillagból álló Pancser és Pyre DuálIstenség csillagkép lenyűgőző és őrjítő szépségén (Bocs, de kell az egómnak tongue.gif proud1.gif rohog.gif). Hirtelen, mintha a több ezer csillag egyszerre robbanna fel, hatalmas vakító fényesség borítja be az égboltot, Ardin nem érti és ilyedten ül fel. Aztán némi töprengés után rájön, hogy a szemébe sütött a nap és reggel van. Vajon mi lehetett ez? Istenektől tanács, útmutatás, gondolkodik el. Kérdőn nézve kisérőire. Mintha már olyan gondolatok is motoszkálnának most benne, hogy nem csak Ők vannak egyedül a kvázi lakatlan szigeten. Mintha a HK szelleme mindenhová kisérné Őt, de lehet, hogy nem csak szellemek kisérték? Az Istenek figyelik Őket és küldtek segítőt? ...

Pancser

...A szikrázó napsütésben egy nyúlánk, cowboykalapos figura tart a kocsma halkan nyikorgó ajtaja felé. A bejáratnál egy pillanatra megtorpan, elgondolkodva megsimítja szakállát, miközben a szél ördögszekereket hajt a háttérben, mint egy régi, rossz nyugatnémet westernfimben.
Kis habozás után belöki a lengőajtót és lendületes mozgással egy szemvillanás alatt a pult előtt terem.
- Csapos egy MSZ-re mindenki a vendé...
Harsány hangja pillanatok alatt elhal. Csodálkozva néz körbe, majd szomorúan kell megállapítania, hogy mégiscsak van valami az üreshalmazok és a káoszelmélet összefüggésében...
- Itt valami bűzlik! - bukik ki belőle, de aztán észreveszi, hogy mindössze arról van szó, hogy az idefelé úton keményen kitaposta a szemét valamely kóbor lócitromnak.
Tanácstalanul körbepillant még egyszer, hátha csak a szokásos figyelmetlensége folytán nem vett észre senkit, de be kell látnia, hogy ez az ivó legalább annyira üres, mint a pulton árválkodó MSZ-ös üveg.
- Még egy vacak Láda sincs ebben a csehóban... - kesereg halkan, miközben jobb lábával kis köröket ír a porba amolyan Jerry egeres stílusban. Aztán egy nagy sóhajtás után kalapját megigazítva lassan kiballag a kocsmából. Kint a nap vakító sugarai fogadják, és ahogy szemellenzőként homlokához emeli kezét, meglát egy papírdarabot, amit az egyik oszlopon lenget az őszi szél. Mivel nincs más dolga, odaballag hát, és olvasni kezdi:

"Elmentünk egy lakatlan szigetre az "IRÁNY A KATAKOMBA" hajón a HORE-O-SCOPE megkeresésére.
Ardin, Pancser és a többiek"

- Ahha... - bólint egyet, s újfent megsimítja őszülő szakállát.
- Tehát ezért... - motyogja, és ismét bólint.
- Talán majd legközelebb.
És a cowboykalapos idegen lassan elindul a sivatag felé, miközben a távolban Ennio Moricone örökzöldjei szólnak valami ócska kazettás magnóról.

TengerSAM

Garret elmélázva tekint fel MSZ-e mellől, s ekkor veszi észre, hogy a kocsma már csaknem teljesen üres. "A francba, mit bambulok itt állandóan"
- Csapos! - kiált - Hol a jóságos atyaaurában vannak a többiek?!
- Hát, elősző az a Ardin gyerek ment el, valami MAGNET-O-SCOPE-ot, vagy mifenét keresni. Mondta is, hogy csatlakozhatna hozzá egy-két ember, de te olyan mílyen gondolkodtá, hogy ugyláccik, nem hallottad.
- Affene! Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek! - kap a fejéhez Garret - Na akkor én is lépek, nehogy itt üljem már le az egész életem.
Ilyetén szavakkal búcsúzik Garret, majd porfelhőt kavarva hagyja el a korcsmát... de ugye, nem ártott volna eltenni a tegnapi banánhéjat... de már ez sem számít, csúszva-hörögve-pörögve-gurulva sikerül ténylegesen kilépni a szabadba.

Garret

Ardin az álomból felriadva hamarosan rájön, hogy hol is van: tegnap egy lakatlannak tűnő, bár furcsa illatokat árasztó szigeten kötöttek ki. Az illat leginkább a sültcsirkére emlékeztetett és ennek mindenképpen utána akart járni. Bár Kardigán és a Barilány nem rajongott annyira az ötletért, mivel vegetáriánusok, de egy kis friss zöldség és gyümölcs réményében ők is beleegyeztek a kikötésbe. A felfedezéstől izgatottan vágnak hárman a nagy útnak, követve a sültcsirke íllatát. Egyszer csak a fák közül furcsa hangokat hallanak. Mintha valakik súlyos páncélokban menetelnének. De ez nem lehet, hisz a csillagok azt mondták, hogy ezen a szigeten nem lakik senki emberfia eeek.gif ize.gif A kis társaság tehát közelebb lopakodik, mig végül meglátják a zaj forrását: több száz fejetlen, de sisakot viselő, megkopasztott és pirosra sütött csirke, szárnyaikban kés és villa, menetelnek egy ösvényen. Ám ekkor az egyikük kiszúrja a leskelődőket és egyetlen kurjantással támadást vezényel. Eközben hőseink sem tétlenek: Ardin küzdőállásba helyezkedik, védekezőn maga elé tartva mérföldlépő harci- és vándorbotját, Kardigán pedig felidézi a kiképzésen tanultakat valamint a titkos belső idő diszciplinát. A sültcsirkék azonban képzett harcosoknak bizonyultak hamarosan meghátrálásra kényszerítve a betolakodókat. Nem baj, gondolja Ardin, a hajóról majd hoznak erősítés vagy, ne adj Isten (vagyis Pancser és Pyre) elmenekülhetnek. Ezért tehát rendezett visszavonulásba kezdenek. Már egész közel jutottak a hajóhoz, amikor Ardin érezte, hogy valami baj van. Hátrapillant és azt kell látnia, hogy a fedélzetet is ellepték a sültcsirkék. Ráadásul valahogy ismerősnek is tűntek. Elszörnyedve vesz észre valakit a fedélzeten a legénységből, aki egy darab csirkehúst majszolva a szeme előtt válik csirkévé. Majd minden sötétté, ahogy egy jól irányzott ütéssel az egyik támadó csirke a földre küldte.

Ardin, Kardigán és a Barilány pár órával később egy tömlöcben térnek magukhoz, szerencsére még ember, illetve báránybőrben. Mindenkinek kezd összeállni a kép, hisz a történet ismerős, csakhogy Homérosznál disznóvá váltak az emberek. Vajon mi történhetett itt.
- Kiváncsiak vagytok mi?? - Érkezik egy reszelős, ugyanakkor női hang a rácsokon kívülről. - Bizonyára ti is ismeritek Odüsszeusz történetét, és nem értitek, mi változott meg. Nos tudjátok meg az igazat: Odüsszeusszal felsűltem, súlyosan és dúrván felsültem. Így lett belőlem SÜLT-KIRKÉ. És most, szárnyas seregemmel leigázom az egész világot. Muhháhháhháááá :gonosz:

Hőseink tehát reménytelen helyzetbe kerültek. Esélyük sincs, hogy kikerüljenek a börtönből, mint ahogy arra sem, hogy ezt ép bőrrel illetve bodorral megússzák. Amit viszont ők nem tudnak, az az, hogy társaik már úton vannak, sőt egyikük a távolból nézte végig az összecsapást.

Ardin

PreSB-k nem esnek két shake-be, mert a börtön cellákban nem árulnak se vaníliás se csokis séket. Ezért felidézik a gondolatátvitel bizonyos elemeit. Ezen elemek sajnos lemerültek, így kissé szomorúak, mert nem tudnak üzenni egyik mesterüknek és egyben Istenüknek PAFFMI-nak. Próbálnak visszaemlékezni minden egyes információ morzsára és tanult technikára, legyen az belső vagy külső taoista vagy sem. A kijutás a cél. Eszükbe jut egy mondat "Egységben az erő". Ezen kicsit elvitatkoznak, hogy az 1-nak van ereje (mint egység) vagy nekik, preSB-knek, Ardinnak kell összefogniuk, hogy erősek legyenek. Végül odajutnak, hogy bíztatják Ardin-t, használja a tanultakat...Eközben Pancser és PyrE monitorán vészjelzés villan fel. HK lakók bajban! PAFFMI-nk laza kezdetnek lenyeli a kakaóját bögréstűl, majd gondolván ez nem a nyerő taktika eltünik a 00 irányába. Pár percel később enyén csapzottabban elkezd nyomozni és segítő tervet készít. Eközben a kocsmáros az Aurát próbálja kordában tartani. (Kordinációs rendszer?).

Pancser

- Hova a fészkes fenébe ment mindenki? - kiáltja felháborodottan Garret.
Már egy napja úszik folyamatosan. Idáig semmi nyomot nem talált, ami a kalandozó társasághoz vezette volna őt. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra, meglát egy vízmentes területet, melyre nagy táblával ki van írva: LAKATLAN SZIGET
- Áhá - mormogja Garret - ez biztosan egy lakatlan sziget lesz. Talán itt vannak Ardinék. De... várjunk csak, ha ők itt vannak, akkor a sziget már nem lakatlan!
Ebben a pillanatban a tábla felirata módosul: LAKOTT SZIGET
- Na, akkor meg is találtam őket. Már csak oda kell úsznom - ezzel tovább folytatja útját a felfújható toalettkacsa fedélzetén...

Garret

- Uff, csakhogy végre ideértem! - fújja ki magát Garret, miután partot ér. Felfújható gumikacsája már nincs vele, mert egy cápával való szörnyű találkozás ut...
- Csend legyen! Utáltam azt a csipogó rútságot! Semmiféle cápa nem volt, csak nem akartam leégni mindenki előtt, és inkább eldobtam.
Elnézést. Tehát ott tartottam, hogy Garret fáradtan éri el a szárazföldet. Miután kicsit kifújta magát, elindul körülnézni. Pár méter megtétele után egy táblába botlik:
"Üdvözöljük Önt az Önjelölt Világmeghódító Gonoszok Szigetén! Amennyiben Ön is egy Önjelölt Világmeghódító Gonosz, kérjük, tépjen egy számot a tábla melletti kis cetlitartóról, és egyeztessen személyi titkárával! Ha Ön esetleg egy Világmegmentő Kalandozó, kérjük, az ösvényen továbbhaladva kövesse a halálsikolyokat! Természetesen előtte kérdezze meg kezelőorvosát, látszerészét, és búcsúzzon el családtagjaitól! Amennyiben Ön Turista, úgy lesz szíves elindulni az ösvényen, majd elfordulni jobbra, végül balra, míg egy kisebb börtönhöz nem ér. Ott lehet fényképezni a rabokat, a kivégzetteket, és egyéb szórakoztató mutatványok várják Önt!
Érezze jól magát nálunk!"
- Hmm - szól gondolkodva Garret - úgy hiszem, én a 2. kategóriába tartozom... de ácsi! Nem leszek olyan hülye, mint amilyennek látszom! Turistának álcázom magam!
Ezekkel a mondatokkal az álcázás nagymestere fon egy virágkoszorút, és a nyakába veszi. Kicsit elüt ugyan a fekete köpenytől és a csuklyától, de elhanyagolható ez a szépséghba.
- Na, akkor a tábla szerint megyek.
És beleveszik az őserdő sötétjébe...

Garret

Maoinak valami nem stimmel... Hartelen elkezd valamiféle bizsergést érezni a gyomra tájékán. Éhes? Nem, ez annál lejjebb van. Meg kellene keresnie egy bizonyos helyiséget? Nem, ez nem anyagi természetű probléma lesz, ezt világosan érzi. Valamit tenni kell... Valamit csinálni kell... A Szent Málnabokrok!
Maoi leteszi kezénből az MSZ-t, elsimítja köpenyén a ráncokat, és elindul az SZMB-k felé. A Fejvadász Csávó (FCS) azt hiszi, szokásos málnaápoló körútjára indul, amit átlag kétnaponta elvégez, és ilyenkor beszél a bokrokhoz és nagy tisztelettel említi őket. De nem! MOst Maoi megáll a bokrok előtt, némán, lehajtott fejjel, mélyen koncentrálva. És ekkor valami olyasmi történik, amit eddig még soha nem látott az FCS! Maoi belép a bokrokba! Máminthogy majdnem teljesen eltűnik. Először mintha teste vízszerűen átlászóvá válna, csak a körvonalait lehet érzékelni, majd belép a bokrok közé anélkül, hogy egyetlen ág is megmozdulna. A gyanútlan arrajáró észre sem veszi, hogy valójában ott van. Illetve lebeg az ágak között. Arcán még mindíg mély koncentráció, ahogy az SZMB-k ősi erejét használja a Kardigánnal való meditatív kapcsolatteremtés felerősítésére.
Régen érezte már ezt, még mielőtt Kardigánnal a Kocsmába kerültek volna. Szoros mentális kapcsolatban álltak mindíg is. Most, hogy Kardigán próbált valakivel ilyen módon beszélni, régi, már-már ösztönös, de csaknem elfeledett érzékelői figyelmeztették a bajra Maoit, és a Málnabokrok megsúgták neki, hogy segítenek.

Maoi teste anyagtalanul lebek a bokrok között, de hogy ő maga hol jár, azt nem tudja senki. Csak Kardigán talán, már ha képes meghatározni saját helyzetét. Kis idő elteltével változnak a dolgok. Még mélyebb meditációba kerül a MÉ, és most egy másik Kocsmalátogatót keres...

Ez a látogató... Ennek a neve... : Garret!
Az őserdő mélyén barangoló, turistának álcázott hős egyszer csak megtorpan. Egy ismerő s alak áttetsző testét látja lebegni maga előtt, lehunyt szemekkel. Megismeri benne Maoit, a HK Málnatermesztésügyi Érsekét, aki most lassan felemeli a fejét, kinyitja szemeit, ránéz, és így szól:
"Óvakodj a sültcsirkéktől!"

És ezzel eltűnik.

A HK-ban a FCS még mindíg elhűlten nézi, hová tűnt Maoi, és egyáltalán mi történ vele, amikor teste vissznyeri régi valóját, lezuhan a csaknem fél méter magas lebegésből a bokrok sűrűjében, és aztán ki is esik az útra, összeszabdalva a tüskéktől. Nagyon fáradt és megviselt, több mély sebe is van, ami nagyon vérzik. De feáll, elvonszolja magát egészen a pultig. A Csapos nagyon megijed, de Maoi határozott hangon felszólítja, hogy keresse elő azt a málnáskorsót, amit még a padlásról kerítettek elő a preSB-k egy kalandozásuk alkalmával, és amin ősi rúnák hirdetik a málna szentségét. A Csapos nem kis ideig kutat a raktárban, nem látszik, de egyre sápattabban pillantgat a putnál várakozó Maoira, majd végre megtalálja, amit keres. A MÉ MSZ-t tölt a korsóba, mormol valamit, majd az utolsó cseppig kiissza annak tartalmát. Mire leteszi a korsót a pultra, az összes sebe eltűnik, de még a szakadások is a ruhájáról, ereje visszatér. Rámosolyog a Csaposra, visszaadja a korsót, és megkéri, tegye el jól, szükség lehet még rá. Aztán dolgára indul. :aboci:

Maoi

Toxin a tengerparton halad immár leeresztett gumibálnájával, Ardinék nyomait követve. Kezében egy külön erre az alkalomra készített harci virágcsokor pompázik, melyben húsevő virágok nassolgatnak a helybéli moszkítókból. Minek a fegyver? Biztos ami biztos! Ardinék nyomai az erdőbe vezetnek ott viszont olyan sötét hogy lehetetlen a nyomokat követni benne. Más módszer kell. Toxin leül a földre, rituálisan meggyújt egy Molotov-koktél és eliszogatja. Az utolsó kortynál megjön a kirobbanó hatás, s vele a megoldás: KARDIGÁN!
Toxin leveszi nyakából a speciálisan számára készített LTBTSKSZ-t, amit Kardigán csinált neki a KATILAB KMT keretein belül, nehogy a lelke véletlen elhagyja testét. Most ezt kell fölhasználnia, hogy megtalálhassa Kardigánt és vele együtt Ardint és a Barilányt.
Toxin megfogja az LTBTSKSZ-t, arca elé emeli és ezt mondja neki: "Én kedves Lelket TestBen Tartó Speciális KéSZülékem! Sokat szolgáltál eddig, és nagyon jól. Tudom, ezután is így fogsz tenni. De most különleges segítségedre van szükségem. Vezess el készítődhöz, Kardigánhoz, és megajándékozlak két, vadonat új Duarcell-elemmel! Oké?"
Az LTBTSKSZ vidáman fölprüttyögött, és mint a vízkereső pálca, egy meghatározott irányba mutatott és rezgett. Toxin vidáman elindult a jelzett irányba és bevette magát az erdőbe. Valahol a felhők között egy sültcsirke kőrözött...

Toxinboy

Miután Ardin Kardigántól megtudja, hogy már közel a segítség, minden erejével azon van, hogy elősegítse megmentői dolgát. Ehhez azonban, ha a várból nincs is esély, de a cellából ki kellene jutni. Ám a láncok, amely a falhoz kötik meghaladják az erejét, de még Kardigánét is. Most mit lehetne tenni. Ekkor észrevesz valamit, ami talán megmentheti őket. A Barilány bundájába ugyanis beleragadt valami fűféle, még a menekülés közben, ami kapóra jöhet. Kardigán telekinézis diszciplinájával a fűdarabot az orra elé teszi, majd kezeit kicsavarva a fal felé fordul. Kardigán és a Barliány arcán fájdalmas és együttérző grimasz fut át, amit rájönnek, hogy mire készül. Ardin mélyet szippant a fű pollenjeiből, majd hatalmas lélegzetet vesz és egy ÓRIÁSIt tüsszent, amibe még a falak is beleremegnek. Ennek hatására a láncok kiszakadnak a helyükből és Ardin, frissdiplomás sugárhajtóműként repül neki a rácsnak, kis híjján átszakítva azt. -Lám, bégiscsak jó balamire az allergiám! - lelkendezik. Sajnos azonban nincs idő az ünneplésre, hiszen a sültcsirke őrök már közelednek. Megpróbálja társait is kiszabadítani, de reménytelen. Kardigán beleegyezően bólint, hisz most fontosabb, hogy legalább egyikük kijusson. Ardin természetesen megígéri, hogy amit tud visszatér, majd nyakába veszi a lábát és kézenállva menekülőre fogja a dolgot. Két kanyar után sikerül leráznia az üldözőit, mivel szürke köpenye teljesen beleolvad a terméskő falak egyhangú szinezetébe. Eddig rendben, de most hogyan tovább?
Az egész vár a szökött rabot keresi! Ráadásul valahogyan ki kell szabadítania társait is!

Hogy mindezt hogy sikerül véghezvinni a sorozat további részeiből kiderül! Maradjanak tehát velünk!

Ardin

Garret szótlanul ül a fűben. Még mindig a látomás hatása alatt van, így hát bevesz egy -5-öt (lsd. lejjebb - Melyik a legjobb gyógyszer? A -5, mert az egyből hat).
- Óvakodjak a sültcsirkétől? - kérdezi magától - mi a fészkes auráért? Sokszor ettem már sültcsirkét, mégsem volt semmi bajom. Hohó... mi van, ha átvitt értelemben értette? Lehet, hogy egy madárra célzott? Neeeem, szerintem mégis a kaja a megoldás. - ekkor gyomrára néz - Kaja! Bizony tényleg kéne, mert a nagy sietségben elfelejtettem hozni magammal!
Ezzel feláll, és élelemért indul, de ekkor valami zaj üti meg a fülét: Kis szisszenés, nagy robaj, majd mérges "Hururururu!" felkiáltás.
- Mi lehet ez? - kérdezi félhangosan - Mindjárt utánanézek.
Majd beleveszik az erdő sűrűjébe.

Garret

PAFFMI segíteni próbál a csapatnak. Erősen koncentrál, de mivel olyan jól tudja a monszun tánclépéseit, így véletlenül hatalmas esőt küld a szigetre. Jó is legyen a rosszban, a sültcsirkék nem repülnek esőben

Pancser

ToxinBoy folyamatosan az LTBTSKSZ-t követve rohan az erdőben, de hirtelen megáll. Majd hanyatt esik. Ugyanis egy kissé tömör várfal állította meg. Toxin hanyatt fekszik a földön és óvatosan lapogatja sajgó fejét, majd lassan kinyitja szemét és fölnéz az égre. Mintha csillagok köröznének a feje fölött... Illetve nem csillagok, hanem inkább... SÜLTCSIRKÉK! Toxin fölpattan és előrántja húsevő virágokból álló csokrát. A sültcsirkék pont ekkor csapnak le rá, de ő még idejében el tud ugrani előlük, csokrával feléjük csapva. A csokor kiugrik a kezéből és ráveti magát az egyik sültcsirkére. A csirke artikulálatlan hangon rikácsolni kezd és minél messzebb próbál kerülni a csatatértől. Őrülten pörög és forog, de ezzel csak még jobban kifárasztja magát, és a húsevő csokor szép lassan megeszi. A pórul járt sültcsirke és a csokor pont a menekülő Ardin lábai elé esnek. A csokor rögtön fölismeri Toxin barátját és szelíden a lábához dörgölődzik.
Eközben Toxin a vár tövében vív élet-halál harcot a többi sültcsirekkel. Csúnyán odaégetett sülteket mutogat nekik gigantposztereken, de nem tudja ezzel sem megtörni rohamaikat. Ekkor döbben rá, hogy LTBTSKSZ-ét elejtette! Nincs semmi ami lelkét a testében tartaná! Ajjaj, ebből baj lesz...

Toxinboy

Garret lassan osonva néz ki az erdő sűrűjéből. Majd megtorpan, és szájtátva figyeli az eseményeket, ami előtte történik:
1. Ardin csuhája villan fel a szomszédos bozót környékén.
2. Kétségbeesett bégetés és suhogás üti meg a fülét keletről.
3. Toxinboy éppen egy halom sültcsirkével veszi fel a küzdelmet egy csokor virág és egy poszter segítségével.
- Ugyan már! Még ekkora hülyeséget!! Méghogy sültcsirkék ellen virágcsokorral meg poszterrel?! Ki találta ki ezt az idiótaságot?? - kiáltja felháborodottan Garret.
- Nyugodjál meg! - szól egy égi hang - Tudod, milyen nehéz ilyen kalandokat kitalálni? Mennyi tervezésbe kerül? Mennyi fáradtságba? Úgyhogy légyszíves fogd be a szádat, és csináld azt, amit elmesélek, mert már másodjára szólsz be nekem hülye szövegeket!!!
- Jó-jó. Én csak jót akartam...
Huhh. Tehát ott tartottam, hogy eme rémséges szörnyűségek tárulnak a turistának álcázott tolvaj szeme elé. De ő sem rest!
- Toxinboy csak kitart egy darabig. Ardin már megmentette magát, megnézem a hangokat.
Ahogy kilép a bozótból, egy nagy várfal tárul elé.
- A francba! Most mi legyen? - majd megörül - Aha! Megvan!
Ezzel átsétál a falon.
- Még jó, hogy Kopperfild megmutatta ezt a falas trükköt. És itt még könnyebb is, hiszen nincs kamera!
Rohanva indul egyenesen, egy börtönszerű épület felé. A kétségbeesett bégetés és suhogás egyre erősödik, míg végül meglátja Barilányt és Kardigánt egy üveg borral. Egybekötve.
- Ezt a kínzást! - szólal meg Garret - A Kocsma jóízű MSZ-e után ilyen pöshedt kis Tokaji Aszúval akarják kiszúrni az ember szemét? De ne féljetek! Kiszabadítalak benneteket! - ezután odaugrik a két szerencsétlen jószághoz, és elvágja kötelékeiket.
De az árnyékban orvul meglapuló sültcsirkét nem veszi észre. Már csak egy hatalmas ütést érez a fején.
"Hát ezért kéne vigyáznom a csirkékkel" jut eszébe, aztán elsötétül előtte a világ.

Garret

tengerSAM odaül szuperlaposszínessszélesvásznúhifisztereó készüléke elé, és bekapcsolja. Természetesen reklám megy, de nemsokára felhangzik a jól ismert szignál: "Szörvájvör!" :lol:
Elgondolkodva nézi Garrett, Ardin, Toxinboy és társai napi kalandjait a sültKirkékkel.
- Legközelebb talán nekem is neveznem kellene... - gondolja, és közben nagyot húz a behűtött MSZ-ből, miközben már nyúl is a frissen sült MP felé.

tengerSAM

ToxinBoy nem bír a hatalmas túlerővel, és inkább menekülőre fogja a dolgot. Beveti magát az erdőbe, a sültcsirkék meg utána. Egy ügyes testcsellel beugrik egy üreges fába és meglapul. A csirkék úgy húznak el mellette mint a vadlibák, és ez bejön. A sültcsirkék vadlibákká válnak és gyönyörű V alakba rendeződve elrepülnek melegebb éghajlatra. Toxin nyugodtan bújik elő, visszamegy a várfalhoz, fölveszi LTBTSKSZ-ét, majd a vár felé fordul.
Rövid gondolkodás után elővesz a zsebéből egy kis dobozt, melyen a következő felirat díszeleg: "TOXINBOX". Toxin maga elé tartja és azt mondja: "Lego!" Aztán kinyitja, és a doboz rögtön óriási Legodobozzá alakul, benne rengeteg Legoval. Toxin leül a földre és építgetni kezd. Űrállomás, lovagvár, tűzoltóság, kalóztanya... Sorban épülnek a különböző dolgok, amíg végre Toxin befejezi a játékot, és táncolni kezd a fölépített cuccok körül. Halkan énekelget valamit, aztán hirtelen elordítja magát és rátapos a Legókra. Tébolyultan ugrál rajtuk, aztán abba hagyja, és arréb megy. A törmelékek mozdulatlanul fekszenek a talajon, majd lassan szél kel és fölkapja a darabkákat. Néhány másodperc alatt hatalmas tornádó kerekedik, majd hirtelen eláll, és a Legotörmelékek helyén ott áll egy hatalmas Technics Harcibirka! Toxin fölpattan a hátára és rohamra indul a várkapu ellen...

Toxinboy

Miután Ardin összebarátkozott a hozzá juttatott húsevő virággal elindul társai kiszabadítására. Először azonban vissza kell szereznie mérföldlépő harci- és vándorbotját. Szürke csuhájával a falakba olvadva járja végig a folyosókat, akkurátusan követve a "fegyverraktár" feliratot. A fegyverraktárat azonban két őr örzi. Sajnos, mint kiderült a húsevő virágnak napi két csirke a kapacitása, és egyet már elfogyasztott, úgyhogy már csak eggyel képes elbánni. Ardint ez nem keseríti el és rötön előáll egy zseniális megoldással: Mivel a fegyverraktár ajtaja egy hosszú folyosó végén terül el, ami ráadásul egy kicsit lejt is, így nincs más dolga, mint az egész folyosót felönteni felmosóvízzel. Talál is egy jó nagy vödröt, majd nekifut, ahogy Pancsertől tanulta. A csokrot a kezében tartva elkezd végigcsúszni a síkos padlón. A csirkék nem tudják mire vélni a furcsa kéz- és törzsmozdulatokat, amiket Ardin a gravitáció és az aura ellen végez.
Ardin a megfelelő pillanatban a csirkék felé hajítja a húsevő virágot, majd az őrök legnagyobb megrökönyödésére teljes sebességgel az ajtónak csapódik. Csakhogy az egyik csirke is Ardin barátunk és az ajtó közé került, ami határozottan nem tett jót a vonalainak. Pár perc szédelgés és izület-helyreigazítás után szabad az út a fegyverraktárba. Ardin itt nem törődik az itt felhalmozott fegyverekkel, géppuskákkal, zsebágyúkkal és egyéb varázskardokkal, hanem azonnal magához veszi botját és elindul a cellák felé, természetesen továbbra is a feliratokat követve. Épp megérkezik a börtönszintre, amikor hatalmas robajjal betörik a kapu Toxinboy Technics Harcibirkájának támadásai nyomán! Itt az idő, hogy végre kiszabaduljanak erről az átkozott helyről. Most, vagy soha!

Ardin

A sötétségnek lassan vége szakad, és helyt ad egy kisebb sötétségnek, fehér sötétségekkel tarkítva. Garret egy idő után, megfelelő fókuszálás után ráébred arra, hogy a fehér sötétéség nem más, mint Barilány fogai, amint kétségbeesve béget felé.
Hirtelen megvilágosodnak az események: Garret kiszabadította Kardigánt és Barilányt, de nem vett észre egy csirkét, aki orvul hátbatámadta.
"Akkor most hol van a tyúk?"
Kérdésére hamar választ kap, amint Kardigánra néz. Kardigán valóban kardigánként viselkedett, ráfonódott a csirkére, mire az a pihe-puha lágyságtól elolvadt.
"Valami viszont nem stimmel. Valami hiányzik" - aztán rájön, hogy Barilány már nem béget, amióta felkelt - "Áhh! Tehát a bárányok hallgatnak. De hát mi vagyok én? Egy átkozott Kannibál Lekter? Cselekedni kell!"
Ezzel a kis csapat kivetődik a börtönből, és a várfal romjai felé indulnak, amit Toxinboy harci bikája leamortizált.
- Toxin! Toxin! - kiált kétségbeesve Garret - Állj meg! Valahogy el kell mennünk, és lehetőleg nem gyalog!
- Bee-bee-bebebee Ardin! - kiáltja Barilány.
- Tényleg! Ardin hol van?

Garret

Maoi ismét elindul a málnabokrok felé. Megáll velük szemben, ahogy a múltkor, rövid koncentrálás után az ágak közé emelkedik, és anyagtalanná válik.
Ugyanis nagyon kiváncsi a folytatásra...

Maoi

Ardin, miután visszaszerezte mérföldlépő vándor- és harcibotját, azonnal gyapjas társai kiszabadítására indult. De ott, mint kiderült, senkit nem talált, néhány csirke-őrt kivéve. Abban a hiszemben, hogy társait már elvitték (ne adj Pancser, kivégezték), Ardin iszonyú haragra gerjedt és az őrökre támadt. Talán a segítők megjelenése, talán a támadás intenzitása, vagy netán a HORE-O-SCOPE eltünése miatt, a csirkék látható számbeli és tudásbeli fölényük ellenére is visszavonulásba kezdtek, sőt végül fejetlen csirke módjára futkároztak összevissza. Ardin végül, maga sem tudja hogyan, egy toronyfélébe keveredett, amit történetesen Sült-Kirké magánlakosztálya volt. Belépve azonban nem talált senkit, csupán egy létrát, ami a torony és ezzel együtt a vár legmagasabb pontjára vezetett. - Most mindenért megfizettsz! - felkiálltással el is indult fölfelé, felkészülve a nagy összecsapásra. Nagyjából a harmadik próbálkozásra fel is tudott mászni a kissé csúszós létrán.

Mindeközben a többiek talpa alatt is forróvá vált a talaj. Szó szerint, ugyanis a vár alatti sütőkből sültcsikre-katonák százai özönlöttek ki, menekülésre kényszerítve Garretet, Toxint, a harcibarikat és a Technics Harcibirkát. Ekkor a vár irányából Kirké hangja árasztja el a környéket, megállásra kényszerítve hőseinket. - Adjátok meg magatokat, bolondok! Esélyetek sincs a menekülésre, sültcsikehadseregem körülvett benneteket és elfoglaltuk a hajótokat is! Adjátok meg magatokat és gyors halálra számíthattok! :gonosz:

Akik arrafelé néztek láthatták is Kirké alakját egy, a torony tetejére erősített nagyitóüveg segítségével. Láthattak azonban mást is, név szerint Ardint, ahogy óvatosan előmászik Kirké háta mögött.
Ardin már csapásra emeli botját, amikor rálép csuhája szélére, és hatalmas csattanással elterül Kirké mögött, aprócskát felhívva magára a figyelmet. Kirké ekkor egy csirkecombot formázó varázsbottal támad rá, és a varázslövedékek elől alig sikerül Ardinnak félrevetődnie. A harc teljesen esélytelennek tűnik Ardin számára, mivel a varázsláshoz vajmi keveset ért és valamiféle védőmágia miatt Kirké közelébe sem tud férkőzni. Felismerve helyzetének reménytelenségét a legvégső és legveszélyesebb fegyverhez fordul, amit csak ember és isten ismerhet. Mindenki legnagyobb meglepetésére egy furcsa mozdulatsorba kezd, ami leginkább egy litánia elmondásának és egy törzsi táncnak a keverékéhez hasonlít. A mozdulatok a HK lakók számára ismerősek, valami furcsa azonban mégis van bennük. A mozdulatok a Pancser álltal használt auraűző litániához tartoznak, csakhogy fordított sorrendben. Kevesen tudják, hogy a fordítva elmondott litánia pontosan az ellenkező hatást váltja ki, mint az eredeti. Az auraűző litániából így IDÉZŐ litánia lesz. Ezt felismerve Garret és Toxin azonnal a földre veti magát és eldobál magától minden fegyvert és éles tárgyat, bármit, amivel maguknak valami kárt okozhatnak, beleértve a nyakkendőket, köpenyeket, kanalakat és faágakat, szóval mindent, ami az aura eszköze lehet. Hasonlóképp fedezékbe vonul Kardigán és a Barilány is. Végül a litánia véget ér és elszabadul a PANCSERI AURA :aaaa: :para: :nuke:

Ardin

- Ez aztán nem semmi, mi, haver? - üvölti oda Garret Toxinboynak, túlharsogva a kezdődő vihar moraját, és a sültcsirkék rémült-kíváncsi csipogását.
"Oh, Pancser, add, hogy Ardinnak sikerüljön a terve..."

Garret

A TH Rh érkezik, majd fejét félrehajtva hallgatózik .... ühmmm..hmmm...értem...

Tollat, kalamárist ragad, s egy fogalmazványt készít Pancser számára egy Pancseri Aura Idézés elhangzásáról Ardin részéröl, valamint egy Garret-i származású Fohász-ról a fenti Idézés megvalósulása tárgyában.
Az irat elkészítése után azt Víz-, tüz-, vihar-, elemikár és Aurabiztos tasakba téve megszokott papírepülőjére bizza.

Vetch

Kocsmáros fejvesztve rohan PAFFMI-hoz, amint megkapta a sűrgős Aura idéző jelet. PAFFMI-nk vadul alussza álmát, de a kocsmáros felébreszti. Kicsit kótyagos, de amint meghallja az üzenetet második szökési sebességgel tűnik el a horizont felé, kezében szorosan az Aurát fogva.
PAFFMI megérkezik a helyszínre, ahol elereszti az Aurát, majd próbál fedezékbe vonulni :P. A sültcsirke hadsereg eleinte jót röhög aztán exponenciálisan nőni kezd a véletlen balesetek száma a szigeten. PAFFMI jobbnak látja a felhőket használni, mint a szigeten maradni. Sajnos csak az Istenek tudnak felhővel közlekedni, de egy könyvet dob le hívei megsegítésére. Az Aura miatt sajnos mindegyikük fején pattan legalább egyszer az iromány. A gondot még fokozza az is, hogy az Aura hatása miatt PAFFMI elfelejtette dekódolni az Isteni szavakat így jelenleg nem lehet belőle egy szót sem érteni. Vajon rájönnek-e a kalandorok, hogy Leonard: "Túlélés a kannibálok" közötti művét dobta le hozzájuk? :D...

Pancser

A sziget látogatói még egy furcsa dolgot tapasztalhatnak majd, ha körülnéznek: egy kétségbeesett testtelen lelket, ami most halványrózsaszínben dereng, és úgy néz ki, mint Maoi. Csak éppen ide-oda dobálja a szél. Cserébe viszont nem fáj neki, ha egy fának ütközik, mert azon megy át, amin akar. Bár ettől nem lett boldogabb.. KIabálni próbál PAFFMINknak, hogy ne hagyja itt, mert az Aura magával ragadta, miközben a lelkét éppen a szigetere küldte szétnézni. Ettől hamarabb ideért, de elvesztette a kapcsolatot a testével. A dolgok jelenlegi állása szerint Maoi teste áttetszőn lebeg az SZMB-k ágai között, a lelke pedig ki vagyon téve a szél és az Aura tombolásának... A helyzet rózsaszín, de nem túl rózsás. :felvon:

Maoi

- Mi a fészkes franc? - kiált fel Garret, mikor valami nagyot koppan a fején. Az ezt követő káromkodásból hallja, hogy Toxinboy is részesült az áldásból. Arrafelé fordítja a fejét, és látja, hogy egy piros színű könyv fekszik közvetlenül Toxin előtt.

Garret

Toxint elragadja az események áradata. Az egyik pillanatban még Technics Harcibirkáján lovagolva (izé... birkagolva) töri be a kaput, aztán már a földön fekszik, fáj a feje és egy piros könyv fekszik előtte. Tudván, hogy az Aura elszabadult, először nem mer a könyv felé nyúlni, de aztán csak ráveszi magát. Ahogy megfogja a könyvet kinyújtott kezében rögtön fölbukik egy sültcsirke. Hát ez meg hogy lehet? Lassan magához húzza a könyvet és tarisznyájába süllyeszti... minden gond nélkül! Valami belső ösztöntől vezérelve fölugrik és karjait teljes erőből oldalra löki. Ennek eredményeképpen két sültcsirke fekszik igen nagy sebességgel hanyatt. Garret csak szájtátva bámul. Toxinra nem hat az Aura! Sőt, mintha eszközként használná fel a csirkék ellen!
Toxin fölbőszülve indul Garret felé, hogy megvédje az esetlegesen rátámadó vagy ráeső csirkéktől, de ahogy közelebb ér, Garret rálép egy gereblyére, majd egy banánhéjra, és hatalmas lila folttal a szeme alatt elterül a földön. Toxin Kardigán hangját hallja magamögött: "Toxin! Megszállt az Aura! Menj tőlünk minél távo..." Idáig jut a mondatban mikor gyapja beleragad egy földön lévő méztócsába és hasra esik. Toxin pedig inkább a sültcsirkék közé veti magát és mint az Egyetlen Valaki Akit SZeret az Aura, De NEm Mindig (EVASZA DEM) osztogatja a balszerencsés csapásokat. Aztán eszébe jut hogy nála van a könyv aminek a társai sokkal több hasznát látnák, ezért kiveszi azt tarisznyájából és vaktában elhajítja. A könyv fejbevág egy sültcsirkét és pont Garret orra előtt esik le. Ezután Toxin előveszi gumibálnáját és vadul rodeózni kezd a várudvaron a sültcsirkék legnagyobb rémületére...

Toxinboy

Jaj, kedves Maoi! Ne légy már olyan szétszórt! Ezzel Lamia teljes életnagysággal előlép a HMB-k közül és belekarol Maoi rózsás árnyába. Fekete köpenye zsebei (legalábbis a zsebeinek kellene lennie, bár bejáratuk szemmel láthatóan nincs, bár ettől még lehetne belső zseb, de egy tétova sugallat azt súgja mindenkinek hogy mégsem az) feltünően dudorodnak és málna ködös kipárolgásokat eregetnek. Maoi kicsit szétszórt, bár Lamia karja határozottan szilárd talajnak mutatkozik, és nem esik át rajta, így szépen van lehetősége rája benne megkapaszkodni. Mit szólsz, szereted a vizet?-Kérdi Nagyasszonyunk somolyogva, majd elindul célirányosan a tó felé, és elkezd belegyalogolni. Rózsás árnyunk szélcibáltan röpköd ide oda, ahogy szilárd rögzítési pontja egyre mélyebbre merül a málnás árnyalatú vízbe.
Minden út a tengerbe vezet. Meg minden tó is oda ömlik. Főleg ha van az alján egy térkapu. És ugyebár, jelen helyzetben egyikünknek sem kell aggódnia a lélegzés miatt. Mert ugye nem akarsz mégis itt maradni?

Lamia

Garret, miután kiheverte a gereblyével és a banánhéjjal való 3. típusú találkozást, bosszúsan lehajol a könyvért, amit Toxinboy dobott oda neki. Már csak 1 centi választja el a könyvtől, amikor egy fuvallat arrébb fújja. Garret csodálkozva utánakap, de a könyvecske megint csak arrébb száll.
- A jó büdös Auráddal szórakozzál, te könyv! - fakad ki, majd a book után veti magát. Ezzel pontosan egy tócsa matematikai közepében landol, de legalább a hajkurászás tárgya megvan!
- Hohó! Még jó, hogy magamra vetettem... illetve, rád vetettem magam! Nézzük, miért vagy te olyan érdekes... - ezzel kinyitja a könyvet.
Azonban a tócsának köszönhetően (vagy az Aurának?) a lapok csuromvizesek, a tinta szinte folyik. Részletes elemzésbe Garret nem foghat, mert egy újabb fuvallat kiszakítja a könyvet a kezéből, és egyenesen a hasát fogdosó és vidáman röhögcsélő Ardin képébe vágja azt.
- Hát, Ardin.... végülis Te vagy itt a mindentudó... használd egészséggel - ezzel Garret a földre veti magát -- újfent a pocsolyába...

Garret

Ardinnak tehát Pancseri segítséggel sikerült megidézni ez aurát. Csakhogy a megidézett lények, mint kiderült, igen gyakran a megidézőjük ellen fordulnak. Ardin tehát nem sokáig örülhetett a sikerének. Először Kirké botjával volt egy igen megrendítő talákozása, minek folytán, amolyan Bud Spencer féle filmekben szokásos, tarkóból kiinduló előreszaltót mutatott be. A dolog szépséghibája az volt, hogy ugyebár a torony magas és kúp alakú, tehát a tetején a felülete határozottan véges. Ardin tehát engedelmeskedve a gravitáció és az aura entrópikus hatásának egyre gyorsuló ütemben kezdett el a torony cserepein lefelé bukdácsolni, ilyesféle hangokat hallatva: auuuu, ez fájt,........ááá, na neee........ aú........ júj...... aucs....... akúú.......szobooooor!
Ardin itt lenyomatot készített egy szárnyas, és ami mégrosszabb szarvakkal is rendelkező szoborról. Lassan lekecmeregve a szoborról mármár azt hitte, hogy megpihenhet, ám még csak a felén volt túl a lefelé vezető útnak. Az aura itt újból akcióba lépett: ferde cserépek, sok eső és egy kis por csodákra képes. Ardin tehát újra elindult lefelé, csakhogy ezúttal teljesen függőlegesen, ami a gravitációs gyorsulást és a torony magasságát figyelembe véve nem kecsegtetett semmi jóval. Hogy mégse kelljen Ardinnak lemondani egy dimenziójáról, és a továbbiakban becsapódási pacaként tengetnie napjait, mintegy Pancseri sugallatra megragadva kámzsája szegélyét hevényészett ejtőernyőt eszkábált össze, lelassítva ezzel a zuhanását. Minden szép és jó volt addig, amíg a becsapódástól meglazult szobor egy darabja, kihasználva sebességbeli előnyét utól nem érte, jelentősen lerontva ezzel az ejtőernyő fékező hatását. Ardin tehát ismét gyorsuló ütemben zuhant....ráadásul egy igen terebélyes fa felé!

- Inkább a földbe - kiálltott fel, majd elérte az első ágakat. A külső szemlélők csak az ágak rezdüléséből, valamint a kiadott hangokból tudhatta, hogy éppen hol jár. - ááááá, ezt még az unokáim is bánni fogják..... áág... .mégegy..... szia madár..... áu..... ajjjaj.... ááá...... errefelé..... paff...... vastagabbak..... ahhhh...... az áááágak... nyeeeeeeeekk
Ardin itt csapódott a földbe, szívfájdítóan összetört és összegabajodott alakban. Leginkább egy levelekkel megspékelt, alaposan összegyúrt húsgombóchoz hasonlított. Újra emberi alakba hozva magát örömmel vette észre, hogy újonnan szerzett kék, zöld, lila és kitudja még milyen színü foltjai tökéletes színharmóniát alkotnak a köpenyével. Mivel újból megmozdulni sem ereje, sem kedve nem volt, így minden figyelmét a többi jelenlévőnek szentelte, akiket épp most vett kezelésbe az aura.

Ezt az idilli állapotot törte meg a becsapódó könyv, Ardin orrával együtt. Így gyorsan lehervadt a mosoly az arcáról és rögtön a könyv tanulmányozásába kezdett.
- Varázslatok...igen, ezaz, nézzük....málnabetakarító varázs.... monszuneső tánc...... belső idő......... auratelepítő varázs.......... summon törpe........ summon ship.......... repülővarázs! ez az, megtaláltam! - itt egy sültcsire rúgja oldalba, majd esik át rajta - Azt írja, hoooogy, igen, nevezzük meg azokat, akik a varázslat alanyai lesznek, majd kántáljuk a következő varázsigét..... jó ez is megvan. Még valami...... Figyelem, font... innentől elmosódott, de mit számít.
Ardin tehát újfent varázslásba kezd (nem is tudtam, hogy varázsló is vagyok eeek.gif ). A HK tagjai először szép lassan elemelkednek a földtől, majd elkezdenek repülni fölfelé, egyenesen a felhők és Pancser irányába.
-Szép munka! - szól Garret
-Kösz, nem is tudtam, hogy ilyet is tudok! - feleli Ardin, ám rögtön meg is bánja, mivel amint abbahagyta a varázsige ismétlését, az azonnal elvesztette a hatását.
-Találj ki valamiiiiit - kiállt fel egyszerre mindenki
-őőőőőőőő, megvan! - Röptében, vagyis zuhantában Ardin ismét fellapozza a könyvet, majd elmond egy egészen kacifántos mondatot és maga alá mutat. És lám, csodák csodájára az IRÁNY A KATAKOMBA szépen ringatózva a nyilt vizen ott terem alattuk. A baj csak az, hogy Ardin megint nem számolt a becsapódási sebességgel és a vitorlázattal. Különböző pontokon és magasságokban fennakadva, de végülis mindenki (nagyjából) épségben érkezett meg a fedélzetre. Még épp időben ahhoz, hogy lássák a vár összeomlását és nem sokkal később az egész sziget elsűllyedését Pancsernek vagy netán az aurának köszönhetően.
-Előre hát emberek, még meg kell találnunk a HORE-O-SCOPE-ot! - kiált fel lelkesen Ardin, csakhogy a többiek nem bocsájtják meg olyan könnyen az aura rájuk szabadítását...

Ardin

PAFFMI kellemesen átkozza a könyvesboltot, ahol megvette a "How to create the World" című könyvet. Sajnos nem olvasta el, hogy a ... (úgyis tudja mindenki) Press kiadásában jelent meg, minekután a harcművész tud varázsolni. De hát ez vanás. (Mondjuk én próbálok magam elé kaját varázsolni, de nem megy. A szerk.) PAFFMI éppen az XSL, XML, DTD, CSS hárombetűs és HTML 4 betűs szavak mélyebb rejtelmeivel foglalkozik. Eközben Garret barátunk hasra esik a fedélzeten. Dühében elkezdi rúgdosni a kiálló fedélzeti hibát. POPP. Mondja velősen a parafadugó és ballisztikus pályán a tengerbe röpül. A lukon meg áramlik be a víz, szép szökőkút formájában. :D

Pancser

Toxin vadul vágtázik gumibálnáján, mikor az Aura úgy dönt, hogy mostmár vele sem kivételezhet. Ezért hirtelen szembejön egy faág, és Toxin úgy esik hanyatt, mint a régi halivúdi westernfilmek néhány szerencsétlen kaszkadőre, mikor lasszóval rántották le őket a nyeregből. Toxinunk annak rendje és módja szerint el is ájul, és csak arra tér magához, hogy valamiért nedves a keze. Aztán gyorsan rekognájzolja, hogy az egész teste vizes a fedélzet alól föltörő víztől. "Ki volt az a barom aki kirúgta az ivóvíztartály dugóját?" gondolja magában, és nem tudja miért, de a hajóról leugráló, menekülő társai után veti magát. Fő a csapatszellem! Odalent eszébe jut, hogy valahol elhagyta gumibálnáját, ráadásul a ToxinBox sincs meg!
Mi lesz ebből?

Toxinboy

Pancserom! El fogok késni!-mormolja a Ló, és búvárzsebórájára néz. Tényleg el fog, ha nem siet.

De!

Már lát maga előtt a horizonton egy árbocvéget, meg egy vidáman lubickoló csapatot. Lábait visszarakja kettesbe, és hűtőig nyomja a gázt, teste kiemelkedik a tenger hűs habjai közül. A hátára kötözött, felfújható lakatlan sziget pálmafájának levelei vadul csapkodnak, kókuszdiók hullanak a vízbe, a HOTEL neonfelirata őrült iramban villog. A csapat mellé érve kifújja magát. Laposra. Ezután lassan, fűrészbakszerű merevséggel merül a fenék felé, bizonyos méltósággal, mint a TITANIC is tette azt annak idején. Mindeközben arra gondol, amit az ősi dakota közmondás is említ: "Mielőtt megint levegőt veszel, emeld ki a fejed a vízből!"

Szódás Lova

-Az a slusszdugó volt! - kiállt fel Ardin a betörő vizet látva - és azt hiszem, nincs nálam tartalék :( :titanic: Most úszhatunk el valami szigetre, hogy kerítsünk egy új slusszdugót!

Ardin

Paci, a tenger fenekén heverő jelenleg fűrészbak azt veszi észre, hogy egy hatalmas fekete felhő lebeg felfelé a vízben. A többiek, attól függően hogy a felfújható sziget mely oldalán helyezkednek el szintén szemügyre vehetik ezt a jelenséget, csak épp felülnézetből. A fekete felhő eléri a felszínt, majd kiemelkedik, és megszűnik felhő lenni, azon okból, hogy valójában Lamia köpenye volt és éltető közeg és felhajtóerő híján a testére tapad. vizes hajcsomói között mintha valami halvány rózsaszínben derengene, de ez egyáltalán nem biztos, és a vízben kapálódzó társaság egyébként is elfoglaltabb minthogy a részletekbe belekössön. Lamia tehát ott van csuromvizesen, jézusi pozícióban a vizen. Felemeli bal kezét, mintha mondani akarna valamit, ami ugyanúgy lehetne üdvözöllek földlakó, halálos varázsige vagy egyszerű üdvözlés. Szájából azonban szavak helyett....tengervíz ömlik ki. Lamia térdre esik, előbb emelt bal kezét immár arra használja hogy megtámassza magát öklendezés közben. Alúról igen emlékezetes látvány ahogy a víz felszínén fetreng mintha az szilárd lenne. Hamarosan távozik az utolsó korty is, és végre felhangzik a nevezetes mondat, amit mondani akart volt. Leginkább így hangzik: zzanyád!
Méltóságtejes pozícióba küzdi magát, majd egy elegáns szaltó segítségével feljuttatja magát a fedélzetre. A maradék víz is széjjelfolyt immár, csak a nedvesen csillogó fedélzet emlékeztet az iménti eseményekre. Ekkor mintha az Aura halk kacagása hangzana, és Lamia rálép valamire ami kerek és gurul, ennek következtében ismét fölveszi azt a pozíciót, amit az előbb a vízen is produkált, de közel sem oly látványosan, hiszen deszka van alatta. Magában szitkozódva szedi össze a tárgyat és tápászkodik fel. Kezében megcsillan az elveszettnek hitt dugó, amit helyre is rak, bár meg van repedve, de úgysem kell már iszonyatos vízmennyiséget visszatartania. Magában halkan motyogva odamegy a korláthoz és ledobja a kötéllétrát. Még odakiáltja hogy: -Fiúk, igyatok sokat mert nincs több ivóvizünk!

Lamia

Maoi lassal mintha visszanyerné tudata halvány szilánkjait. Legalább is konstatélja, hogy valami feketébe kapaszkodik, aminek Lamia hangulata van... Meghogy a víz alatt is van egyszerre... Ez egy kissé furcsa... Megpróbál körülnézni, de csak annyit lát, hogy hínár, buborék, hajófedélzet. És azt hallja, hogy sokat kell inni. Ezzel elájul.

Maoi

- Te Ardin! - szól Garret az egyhangú úszkálás közben - Ugye nem a szigeten volt a HORE-O-SCOPE? Mindegy, erre úgyis csak rossz választ tudsz adni. - ekkor meghallja Lamia kiáltozását - Mamma (La)Mia! Én egy darabig nem fogok semmit sem inni... Nem tudom, ti hogy vagytok vele?

Garret

Az Aura cápa alakot ölt. Csak úgy pojénból

Pancser

Ardin az aurával a háta mögött elkezd a hajó körül körbe-körbe úszkálni. A többiek aggódva figyelik, és nem értik, miért nem mászik fel ő is. - Nyugalom - válaszol Ardin a fel nem tett kérdésre - még van két kör előnyöm!
Az aura ezt természetesen nem így gondolja, minekutánna Ardin egy lendületes mozdulattal lefejeli a kormánylapátot. Végül azért mégis felmászik a hajóra, kicsavar pár liter vizet a köpenyéből, majd kiadja a parancsot az indulásra. - A csillagok megmutatják, hogy hol van a HORE-O-SCOPE! Megyek, készítek úgy horoszkópot a csillagok alapján!
Bő fél óra múlva bújik elő újra a kabinjából. - Emberek, rossz hírem van, sajnos még mindíg előttünk jár Pancser monszuna, és nekünk át kell kelnünk rajta. Az aura legyen hozzánk irgalmas!

A HK tagok szemei előtt felrémlenek a Viharzóna címü film képei. A távolban az aura cápa formájában gonoszan felnevet, majd köddé válik és a gondolat sebességével beleolvad a viharba.

Ardin

Ho-ho-hó!
Garret erre riad fel gondolkodásából. Nézz jobbra, balra, de nem látja a hang forrását. Azt viszont látja, hogy az Auravihar egyre közelebb ér, már a hajó orra előtti tengervíz felszínét nyaldossa. Azonnal a kormány felé rohan, hátha még menthető a helyzet, de már késő; az Aura teljes erejével lecsap a hajóra.
Garret ezt abból is észreveszi, hogy Ardint fejbe vágja egy kötélcsomó, majd beleesik a felmosóvödörbe, Toxinboyt kigáncsolja egy kiforduló árbocbot, majd ráesik egy felmosóvödör (amitől Ardin szabadult meg imént), valamint abból is, hogy a nagy bámészkodások közepette ő maga is közelebbi kapcsolatot létesít egy kormánykerékkel, és egy kiszakadt hajópadló-darabbal.
A helyzet menthetetlen, tűrhetetlen, lehetetlen, ehetetlen, és elkerülhetetlen. Mindenki össze-vissza csúszkál, esik, gurul, toccsan, és egyéb mozdulatsorokat visz végbe. Már a végét járja a hajó is, és a kis csapat is, amikor:
- Ho-ho-hó!
Újra a barátságos, dörmögő, mély hang. Ardin, Toxinboy, Lamia és Garret egy emberként néznek fel az égre (már csak azért is, mert egy hosszabb kötél szorosan összekötötte őket). És meglátják a hang forrását: Egy kövér emberkét, piros ruhában, előtte egy csapat rénszarvas, ő maga pedig egy faszánon ül (hmm... egy fa szánon).
- Merry Christmas, my friends, merry Christmas! - szól újra az emberke. De még más is történik: kinyitja a mögötte lévő zsákot, és különféle tárgyakat potyogtat le a hajó fedélzetére.
Csodák-csodája: a tárgyak közül egy-egy pontosan a kis csapat tagjai kezébe esik! Ardin egy ütvefúrót kap el, Toxin egy jelzőrakétákkal teli dobozt, Lamia kezébe egy jelzőpisztoly és egy olló pottyan, Garret pedig egy liter ivóvizet, és egy doboz málnás-csokis fánkot kap.
- Ho-ho-hó! - hallatszik újra, immár távolabbról - Merry Christmas *Puff* Aaaaiiiieeee!!! Merry Christmaaaaaas!!!! - ezzel csend borul a tájra.
Garret csodálkozva néz körül, és meglátja Lamia kezében az ollót:
- Lamia! Lendülj akcióba!

Garret

Ardin rendkívül örül az ajándékának, emlékezve Albrecht szavaira, miszerint egy kézi ütvefúró az eszményi önvédelmi fegyver. Azt, hogy mihez kezd vele, még nem tudja, de majd jól fog jönni egyszer. Addigis a fedélzeten lévő kötelzet segítségével az árbóchoz kötözi magát, mondván ott biztonságban van és nem fog leesni a hajóról. A véleménye akkor kezd kissé megváltozni, amikor a fedélzeten egyensúlyozók/botladozók egymás után esnek át rajta.

Ardin

Lamia igencsak furán néz Garretre, amikor az "Lendülj Akcióba" felkiáltással szólítja fel az égből pottyant olló kötélen való használatára, és egy pillanatig úgy tünik Garret valamely testrészén fogja kipróbálni, de aztán nekiesik a kötélnek. Az csak az Aura tudja hogy vágódott ketté, mivel egy papírvágó ollóval egy csuklóvastag kötelet nem célszerű nyiszálni. Miután kiszabadult, elindult a hajóorr felé, átesett Ardinon aki halk és visszafogott "Au"-val reagálta le, kimászik a hajó legelejébe, de mégsem kezd el titanicot játszani, mert veszettül fúj a szél és két mázsa vizes köpeny csapkod körülötte. Az égre és ezzel az Aurára emeli jelzőpisztolyát. Egy pillanatra síri csend lesz, még a vihar is ellallgat döbbenetében.

Lamia

PAFFMI épp az idő osztályt tanulmányozta, ezért lehetett az, hogy a csapat összefutott a télapóval, aki összefutott menet közben a Worms2-ben a "Christmas comes early" felirattal. :D A monszun elmosott mindent. A tengert és a felhőt már újrafestették grafikusaink, most a hajón és a szereplőkön van a sor. Bár az Aura ismét elemében van, ezért némely részlet nem egészen stimmel. De idővel a technikusok megfeszített munkával helyreállítják a rendet. Ardin eközben egy bukfencet vetett, amiben félúton megállt. Erre a következtetésre arról jutott, hogy a hajópadló kék, az ég meg hajópadló textúrát visel :aboci:.
Garret, Toxin, Lamia, pre-SBk, Ardin, a többiek (bocs :aboci:) nem tudják mit tegyenek. Sajnos szellő sem rezdül. Minden irányban a horizontig csak a tükörsima tengert látni. Hirtelen a hajón megjelenik egy bazár (alá Aladdin :D), ahol a következő tárgyakat lehet venni: Tartósított hegyilevegő, viszketőpor, kávéfőző beépített krumpliszeletelővel, gumikacsa, HOR-O-SCOPE kaland jegyek a második részre, egy nagyon dühös bot, MSZ, stb, stb...

Pancser

PyrE kiül a teraszra és egy marék zöld kocka van nála, meg az a bizonyos két borostyánszínű ikozaéder... töprengő arcába tömi az éppen most frissen kihozott málnás-húsos pitéket... egy nagy korsó málnahabos kakaó van még mellette, csöndesen vár arra gondolva hogy akkor mikor és hányan jönnek el az első Debreceni Humorka találkozóra? De a mellkasában mocorgni kezd valami, előhúzza a némely mások által már ismert anyagdarabot, ami most felizzik a kezében és kicsin térkutyaólat nyit, RBŐI-nk négykézláb bebújik és a következő pillanatban egy vitorlarúd vágja szájon, amúgy Istenesen :buszke: , miután a hátraszaltóból minden ösztöne ellenére felállt konstatálja, hogy ebbe a másik dimenzióban és helyen az anyagdarab egy nagyon régen nem látott formát és vele funkciókat öltött (szapora varróhangok ;) ) vett fel, egy göcsörtös bot van a kezében, amelyen egy nevető apró mágus stilizált fehér ábrája látható, kinek pillangószárnya van, elmosolyodik és suhint vel egyet....ennek eredményeképpen 2 percen keresztül lelpkék jönnek ki a száján, amelyek letelepednek a rudazatra és a vitorlázatra, egy a kormánykerékre telepedik, minek következtében a kormánkerék szeszélyes táncba kezd (a pillangók kb 80 cm szárnyfesztávúak és lágy hangon szépen zümmögnek kórusban).

Pyre

Ardin először azt sem tudja mihez kezdjen a vihar után összekeveredett textúrák között. Miután a víz textúrája lemászott a ruhájáról és az végre abbahagyta a hullámzást, Ardin a hirtelenjében megjelenő bazárhoz sétál, és ott rendesen bevásárol. Először is vesz pár korsó MSZ-t, amiből már nagy hiánya volt (:leborul: Pancser :leborul:), majd természetesen egy HORE-O-SCOPE kaland jegyet is, nehogy már lemaradjon a második részről. Látva a szélcsöndet elgondolkozik, majd miután megjelent a feje fölött egy villanykörte (és rá is esett), pénzt áldoz a nagyon dühös botra is. Ekkor jelenik meg Pyre, nem kis felfordulást okozva pillangóival. Ardin kissé megilletődik, látván, hogy egyik Istenük is csatlakozik a küldetéshez, de nem zavartatja magát, máris nekilát a hajó elindításához. Sajnos a vitorlázat eléggé megszenvedte a vihart. Ki kellene hát javítani. Kardigán és a Barilány erős nemtetszésüknek adnak hangot a rájuk szegeződő könyörgő tekintetek keresztüzében, de végülis beadják a derekukat, vagyis bondoraikat. Az éghajlat szerencsére errefelé elég meleg, így könnyebben viselik el bundázatuk megritkítását. A barilány kifejezetten örül, hogy a legújabb divathoz igazíthatta ruházatát. Ennek örömére elvonul a hajó orrába, Lamia mellé, majd napozni kezd, meghagyva, hogy az úton többet ne zavarják. A vitorla tehát megvan, de hogyan indulak el szél nélkül? A feladat nem egyszerű, de nem megoldhatatlan. Ardin előveszi a nagyon dühös botot és nekiáll kissé megszelídíteni. Pár órányi küzdelemmel pár tucat kék folttal, egy összetört hordóval és egy kissé ideges legénységgel később sikerül teljesíteni a feladatot. A nagyon dühös bot immár engedelmeskedik egynémely utasításnak, és általában azt támadja meg, amire küldik. Ardin ekkor fájó tagjait nem kímélve a főárbócra egy bottartó álványt eszkábál, majd ünnepélyesen az IRÁNY A KATAKOMBA felügyeletére és irányítására bízza a botot. És csodák csodájára a hajó vitorlái már dagadnak is a büszkeségtől, a kívánt irányba repítve hőseinket.
A kívánt irányt pedig egy újabb sziget keresztezi. Hőseink tehát ismét kikötnek. Különben is fogytán van az élelmük. A hajót már nem kell félteni, meg tudja védeni magát, így mindenki elindul felderíteni a szigetet és valami élelmet, lehetőleg málnát keresni...

Ardin